Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 5 (208. szám) - A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő tö... - DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2080 vonatkozik a letelepedett és a határon átnyúló szolgáltatást nyújtó szolgáltatókra egyaránt. Az válik tehát főszabállyá, ami eddig csak elvétve tudott érvényesülni, hogy bármiféle adminisztratív aktus nélkül nyitható például fodrászüzlet, kivéve, ha egyes esetekben valamilyen különleges oknál fogva a jogforrási hierarchia élén lévő jogszabályok elő nem írj ák a hatósági adminisztráció valamelyik formáját. Nem lehet eleget hangsúlyozni annak az irányelvből fakadó és a kormány céljaival is maximálisan összhangban lévő követelménynek a jelentőségét, amely szerint egy adott szolgáltatási tevékenység megkezdéséne k, illetve folytatásának korlátozására csak a feltétlenül szükséges esetekben, azaz csak közérdeken alapuló kényszerítő indokok alapján és csak a feltétlenül szükséges mértékben kerülhet sor. Közérdeken alapuló kényszerítő indokok fennállása esetén is csak akkor lehet tehát egy adott tevékenység engedélyhez kötve, ha a közérdek védelme másképp nem biztosítható, esetleges sérelme túl nagy kockázatot hordoz magában. Olyan garanciákat teremtett az irányelv, és olyan szempontok érvényesülnek tehát a most tárgya lt két törvényjavaslatban, amelyek nem csupán lebontják a fennálló bürokratikus akadályokat, hanem hosszú távon el is lehetetlenítik azok újbóli feltűnését. Tisztelt Országgyűlés! Az adminisztratív kötelezettségeket illetően a kerettörvény háromlépcsős ren dszert alakít ki. Az első fok a voltaképpeni szabad tevékenység, amikor semmilyen ügyintézési kötelezettség nem terheli a szolgáltatót. A harmadik elem az engedélyezési rendszer, amelyben nem nyújtható addig a szolgáltatás, amíg az engedélyét meg nem kapta az ügyfél. A középső lépcsőfoknak a kerettörvény által bevezetett másik fő jogintézmény, a bejelentés tekinthető. A bejelentési rendszer fő ismérve, hogy a szolgáltató, amint ténylegesen megfelel a jogszabályban meghatározott jogosultsági feltételeknek, l ényegében azonnal megkezdheti az adott szolgáltatási tevékenységet, köteles azonban erről a hatóságot értesíteni, a bejelentés elmulasztása külön bírságolható. Bejelentéshez akkor köthető valamely tevékenység végzése, ha a fogyasztók érdekei szempontjából túl nagy kockázatot hordozna magában, ha a hatóság nem ellenőrizné a szolgáltató jogszabályszerű működését, viszont az már a szolgáltató szempontjából minősülne indokolatlanul súlyos tehernek, ha a hatósági ügyintézés végéig meg sem kezdhetné a tevékenység ét. Mind engedélyezés, mind bejelentés esetén hivatalból nyilvántartásba kell venni a szolgáltatókat, és a nyilvántartás meghatározott adatait bárki számára nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni. Ez az adatbázis képes biztosítani azt, hogy a hatóságoknak m ind az engedélyhez, mind a bejelentéshez kötött tevékenységet folytatók köréről megbízható adatai legyenek, és ezáltal a szolgáltatókat megfelelően ellenőrizni tudják. A nyilvántartások nyilvánossága pedig az igénybevevők biztonságát, a civil kontrollt, to vábbá a feladatkörükben érintett más közigazgatási hatóságok ellenőrzési tevékenységét szolgálja. A szolgáltatási irányelv szemlélete szöges ellentétben áll tehát a fennálló, engedélyezési rendszeren alapuló hazai rendszerrel, ezért kijelenthetjük, az egés z közigazgatást komoly szemléletváltás elé állítja ez a két törvényjavaslat. A jövőben ugyanis a hangsúlyt az eddig túlnyomórészt alkalmazott engedélyezési rendszer helyett a jogszabályi követelményeknek való megfelelés folyamatos és jellemzően utólagos el lenőrzésére kell helyezni. E szemléletváltás révén szerezhető érvény annak az igénynek, hogy az állam a jogi szabályozás útján csak ott és annyiban avatkozzon be a vállalkozások életébe, ahol és amennyiben ez feltétlenül szükséges. A felesleges, sok esetbe n betarthatatlan és ellenőrizhetetlen követelmények felszámolása azzal a hozadékkal is jár, hogy a valóban indokolt és így fennmaradó korlátozások, szabályok betartása és betartatása is jelentősen javulhat. Természetesen egy ilyen szemléletű szabályozás el őtérbe helyezi a szolgáltatási tevékenységet folytató vállalkozások és a szolgáltatási tevékenységet igénybe vevő ügyfelek felelősségét, valamint az önszabályozó megoldások kialakítását is. Az irányelv értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szolgáltatók úgynevezett egyablakos ügyintézési pontoknál, távolról és elektronikusan, minden bürokratikus követelménynek eleget tudjanak tenni, ami a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultsághoz és a
