Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 17 (189. szám) - Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - JAKAB ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
128 A benyújtott törvénytervezet a hatóságot úgy kívánja tehermentesíteni, hogy feladatait gyakorlatilag a régi szerkezetben hagyva, szűk ös erőforrásait az adminisztratív feladatok ellátására kívánja felhasználni, mialatt a tényleges erdőgazdálkodást egyre távolabbról szemlélik. A hatóságra hárított feladatokon jól látszik, hogy olyan mértékűek, hogy annak feldolgozásában a hatóság továbbra is verseny fut az idővel, határidőre teljesíteni szinte lehetetlen a feladatokat. A határidő elmulasztása pedig az erdőgazdálkodót már fel is jogosítja a nem engedélyezett, de bejelentett munkák elvégzésére. A gazdálkodás minősége alapvetően a gazdálkodó jó szándékára és nem a pontos keretekre, törvényi előírásokra van alapozva. Felvetődik kérdésként, mi indokolja, hogy az erdészeti hatóság a hatósági feladatai közben gyakorlatilag továbbra is tervezhet, dönt, engedélyez, ezeket ellenőrzi, majd szükség ese tén bírságol, azaz a gazdálkodó helyett hoz döntéseket, amit hatósági szerepkörében kér számon. A védett, a védelemre tervezett vagy a Naturahálózattal érintett erdőterületek kijelölése, az azokon történő gazdálkodás feltételei, a gazdálkodás korlátozása és annak kompenzációja csak igen szűkszavúan, érintőlegesen, nyitottan került a tervezetbe, jóllehet, igen komoly, több mint 500 ezer hektár területről beszélünk. Mi és ki fogja garantálni, szabályozni az ezeken a területeken folyó szakszerű erdőgazdálkodá st, ha nem az erdőtörvény? Az állami tulajdonú erdőgazdaságok, az állami erdőkezelés nem maradhatna ennyire nyitott részletkérdés, illetve nem célszerű továbbra is az erdészeti hatóságra hárítani az erdőgazdálkodó feladatait. A tervezet nem egy klasszikus kerettörvény, egyes szakmai, hatósági kérdéseket túlzottan kibont, másokat - gazdasági, gazdálkodási, egyéb szakhatóságok ügyét - elnagyoltan kezeli, ezzel félreértésekre, félremagyarázásokra, téves gyakorlat kialakítására is lehetőséget teremt. Ezeken a t erületeken frakciónk módosító javaslatokat kíván benyújtani. Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan területet szeretnék még érinteni, ami, azt gondolom, napjainkban, a jelenlegi közbiztonsági viszonyok között valamennyi magyar állampolgárt érint, különösen igaz ez az erdőgazdálkodókra. A törvény rendelkezik az erdővédelmi szolgálat létesítéséről. Ez tulajdonképpen egy új szervezet lenne, amelyik kifejezetten az erdők védelmét, a falopások megakadályozását kívánja biztosítani. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képvi selőtársaim! Magyarországon, ha megnézzük a különböző, a vidéken élő gazdálkodók biztonságát, a természet védelmét biztosító szervezetek számát, akkor azt látjuk, hogy lassan már a tízet is eléri. Létre akarunk hozni most egy új szervezetet, vagy létre aka r a tervezet hozni egy új szervezetet, holott gyakorlatilag már, ha megnézzük részletesen, van egy mezőőri szolgálatunk, az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódóan van egy vadőri szolgálat, vagy vannak vadőrök, tehát egy fegyveres szolgálat, ha úgy tetszik, van te rmészetvédelmi szolgálat, vannak halőrök, vannak polgárőrök, és sorolhatnám. Az a meggyőződésünk, hogy egy új törvénytervezet vitája kapcsán nem lehet a kérdést megkerülni, igenis célszerű lenne végiggondolni azt a lehetőséget, hogy - tekintettel arra, hog y a jelenlegi közbiztonsági helyzetünk mennyire aggasztó - létre kellene hozni valóban egy megfelelő pénzügyi forrással megtámogatott, megfelelő szakmai szabályok szerint működő, ha úgy tetszik, mezőrendőrséget, vagy bárminek lehet nevezni, egyetlen olyan szervezetet, amelyik vidéken a gazdálkodók számára megfelelő biztonságot jelenthet. És itt szeretném idézőjelbe téve egy kicsit kibontani ezt a kérdést. Azért a biztonságot említettem először, mert ma már, ha egy erdőtulajdonos, ha kimegy az erdőre, és lát ja, hogy lopják a fát, legfeljebb köszön vagy elfordul, nehogy ő fizikailag is elszenvedje ezt a találkozást. Tehát még a testi épségét sem lehet garantálni, ha szóvá teszi, hogy miért lopják a fát. Tehát úgy gondoljuk, hogy kellő eréllyel, kellő súllyal, kellő olyan felszereltséggel és szervezettséggel rendelkező mezőrendőrségre van szükség, amelyik garantálja, hogy a falopások megszűnnek, ami garantálja az erdő biztonságát.
