Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 24 (199. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9045. szám) általános vitája - DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
1194 Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogy alelnök úr bejelentette , soron következik most a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/9045. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/9045/23. számon megkapták, és a h onlapon is megismerhetik. Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Avarkeszi Dezső államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár, a napirendi p ont előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az önök előtt lévő T/9045. számú törvényjavaslat a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról rendelkezik. Bár a törvényjavaslatban sze replő rendelkezések az alkotmány különböző pontjait érintik, közös céljuk a gyűlöletbeszéd elleni, a jelenleginél hatékonyabb jogi fellépés alkotmányi alapjainak megteremtése. A törvényjavaslat nem új korlátozásokat kíván bevezetni a magyar jogrendszerbe, hanem a hazánk által vállalt, egyébként is hatályban levő nemzetközi jogi kötelezettségeket emelné be az alkotmány rendelkezései közé. Úgy gondolom, hogy nem lehet vita a parlamenti pártok képviselői között abban, hogy az elmúlt években Magyarországon olya n, számos okból kiinduló folyamat sűrűsödött össze egyetlen egységes jelenséggé, amelynek következtében elmondhatjuk, hogy mára a társadalmi létezést, az emberek közötti kapcsolatok számtalan területét átitatja a gyűlölet, az elfogadhatónál agresszívabb in dulat és a mindenkinek kijáró tisztelet semmibevétele. Az idevezető társadalmi jelenségek nem tegnap és nem is tegnapelőtt alakultak ki, hanem hosszú évek óta zajlanak. A jelenség máshol sem ismeretlen. Néhány napja egy kutatás nyomán Németországban döbben t meg a közvélemény attól, hogy elsősorban a fiatalok körében mekkora teret nyertek a szélsőséges, gyűlöletkeltő eszmék. A mindennapokban jelen lévő gyűlölet, a másik ember emberi méltóságának napi rutinnal történő, szinte megszokottá váló becsmérlése vagy tagadása elképzelhetetlen mértékben roncsolja a társadalom tagjai és a különböző csoportjai közötti összetartozás bonyolult szövetét. Ebben a tekintetben nem hallgatható el a politika, a politikusok felelőssége sem. Nyilvánvaló, hogy a mértéktelen és túlz ó düh megnyilvánulásai, a közéletben jelen lévő, öncélúan sértő, becsmérlő közlések hosszú távon csak a szembenállás és a gyanakvás mérgező légkörének megteremtésére és fenntartására alkalmasak. Az összefoglalóan gyűlöletbeszédnek nevezett, rendkívül bonyo lult és szerteágazó megnyilvánulásokból összeálló jelenség ellen többféle módon lehet fellépni. Először is politikai fellépés lehetséges és szükséges, ami a mi dolgunk. A politikusok és a közélet más szereplői tehetnek a legtöbbet azzal, ha egységesen és k ivételt nem tűrő módon képviselik, hogy a gyűlölködés nem fér bele a jogállami demokratikus működés kereteibe. (13.10) A társadalomnak, a civileknek is válaszolni kell a verbális brutalitásra, és nem utolsósorban a jogrendszernek is reagálnia kell a gyűlöl etbeszédre, amennyiben a létező gyakorlat, a meglévő eszközök elégtelennek bizonyulnának. Azt ugyanis egészen biztosan nem engedheti meg egyetlen jogállam sem, hogy tétlenül nézze, tűrje az egyelőre még csak szóban pusztító, a demokráciát, a közösségek egy üttélését alapjaiban megkérdőjelező megnyilvánulásokat. Egyre többen érzik úgy Magyarországon, hogy a társadalomnak, az államnak reagálnia kell, intézkedéseket kell hozni a káros, romboló hatású, a társadalom egyes rétegei között ellentéteket fékezhetetlen indulatokkal megtölteni kívánó magatartások ellen. Jogrendszerünk a rendszerváltás óta eltelt 18 évben kiemelt figyelemmel óvta a véleménynyilvánítás szabadságát, és csak nagyon szűk keretek között tette lehetővé a szólásszabadság korlátozását, a vélemény nyilvánítás szabadságának keretein túllépő, szélsőségesen sértő, gyűlölködő véleménynyilvánítások elleni fellépést. Hangsúlyozni kell, hogy a büntetőjog és a
