Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 24 (199. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9045. szám) általános vitája - DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
1195 polgári jog tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek elvileg a gyűlöletkeltés szélsőséges formái e lleni jogi fellépést lehetővé teszik. Azonban a kormány álláspontja egyrészt az, hogy ezek az eszközök a gyakorlatban nem működnek, másrészt pedig az, hogy azok még elméletileg is csak a legszélsőségesebb, az erőszakcselekmények elkövetésének közvetlen és nyilvánvaló veszélyével járó közlések elleni fellépést teszik lehetővé. A kormány által benyújtott alkotmánymódosítási javaslat célja a határok világos kijelölése, azoké a határoké, amelyek a sértő vagy meghökkentő, ámde még alkotmányosan megengedhető közl éseket a gyűlöletbeszéd rendkívüli mértékben káros, pusztító és éppen ezért megengedhetetlen megnyilvánulásaitól elválasztják. Rá kell mutatni arra, hogy az elmúlt évtizedben a gyűlöletbeszéd büntetőjogi, illetve polgári jogi szankcionálásán változtatni kí vánó alkotmánymódosításokkal szemben az Alkotmánybíróság minden alkalommal alkotmányos aggályokat támasztott, így az Országgyűlés által elfogadott törvények nem léptek hatályba. Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata mindvégig az erőszakcselekmény nyilván való, közvetlen veszélyét, illetve a köznyugalom megzavarásán keresztül egyéni jogok sérelmét vagy annak közvetlen veszélyét követelte meg egy közlés büntethetővé nyilvánításához. Éppen ezért nem nagyon maradt más lehetőség a törvényhozás előtt, mint hogy az alkotmány releváns szabályainak pontosításával terelje új irányba a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozhatóságára vonatkozó alkotmánybírósági felfogást. Ki kell emelni, hogy a törvényjavaslat olyan, közvetlenül vagy közvetetten mások alapvető jog ait védő rendelkezéseket kíván alkotmányi szintre emelni, amelyek a Magyar Köztársaság által is elfogadott nemzetközi szerződésekben is szerepelnek. Így a törvényjavaslatban szereplő rendelkezések az 1969. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a faj i megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló egyezményben foglalt, továbbá az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 21. ülésszakán 1966. december 16án elfogadott polgári és politikai jogok ne mzetközi egyezségokmányával összhangban álló rendelkezéseken alapulnak. Ismétlem: a törvényjavaslat nem új korlátozásokat kíván bevezetni a magyar jogrendszerbe, hanem a hazánk által vállalt, egyébként is hatályban lévő nemzetközi jogi kötelezettségeket em elné be az alkotmány rendelkezései közé. Hozzá kell tenni azt is, hogy az utóbbi években nemzetközi szinten folyamatosan erősödött a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni fellépés, különösen az Európai Unión belül. Ennek a folyamatnak az egyik eleme példá ul a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28ai tanácsi kerethatározat is. A véleménynyilvánítás szabadságának mint a kommunikációs alapjogok anyajogának, illetve ebből fakadóan az egyéb kommunikációs alapjogoknak az érvényesülése, az ezeket az alapjogokat szabályozó jogszabályok minősége minden demokratikusan működő jogállamban a társadalmi együttélést meghatározó, legalapvetőbb kérdések egyike. A kormány tisztában van azzal, hogy a szólásszabadság kiemelten védendő, és nem szándéka, hogy a meglévő korlátokon kívül teljesen új korlátozási okokat vezessen be a jogrendszerbe. A cél az, hogy a gyűlöletbeszéd visszaszorítására vonatkozó, egyre sürgetőbbé váló t ársadalmi együttélési szükségletnek engedelmeskedve lehetővé váljon az eddig is meglévő korlátoknak a jelenleginél precízebb és kifinomultabb módon történő meghatározása, egyúttal pedig elő lehessen mozdítani a Magyar Köztársaság által vállalt nemzetközi k ötelezettségekből fakadó jogalkotási feladatok végrehajtását is. Végezetül Martin Niemöller evangélikus lelkész gyakran idézett példázatára emlékeztetném önöket, mert úgy gondolom, ezt nem lehet elégszer idézni. “Amikor Németországban a kommunistákért jött ek, nem álltam ki értük, mert nem voltam kommunista. Aztán a zsidókért jöttek, és én nem álltam ki értük, mert nem voltam zsidó. Aztán a szakszervezeti tagokért jöttek, és én nem álltam ki értük, mert nem voltam szakszervezeti tag. Aztán a katolikusokért j öttek, és én nem álltam
