Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 24 (199. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9080. szám), valamint az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. WIENER GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1192 Anders Fogh Rasmussen, tehát az előző Rasmussen névrokona, aki most rövidesen amúgy a NATOnak lesz a főtitkára, és ezért kell megválnia miniszterelnöki tisztségétől, nem pedig azért, mert a tiszta arányos rendszer valamiféle instabilitást eredményezne. Tehát ezt az érvet nem tudjuk igazán megalapozottnak elfogadni. A következő ellenérv az, hogy ebben a rendszerben a választópolgárok és a megválasztott képviselők között nagy lesz a szakadék. Kétségtelenül nagyobb lesz a távolság, mint egy olyan szisztémá ban, ahol az egyéni választókerületek megfelelő súlyt képviselnek, vagy netán dominanciával rendelkeznek. De ha megnézzük, hogy egy 200 fős vagy 199 fős parlamentben hány egyéni választókerület lenne, akkor azt mondhatjuk, hogy ez körülbelül 88 lenne vagy maximum 100, ha a belső arányokat megbontjuk. Lennének olyan megyék, ahol mindössze 2 egyéni választókerület létezne. Ilyen lenne például Tolna megye, ilyen lenne Nógrád megye, Vas megye, Zala megye. Ha egy megyét két egyéni választókerületre osztok fel, a bban az esetben már egyáltalán nem beszélhetünk arról, hogy ott valamiféle közvetlen kapcsolat létezhet. Egyébként sem a közvetlen kapcsolat volt igazán az érv még az Ellenzéki, illetőleg a Nemzeti Kerekasztalon sem az egyéni választókerületi megoldás mell ett. Maga Tölgyessy Péter mondta, hogy radikálisan csökkenteni kell az egyéni választókerületek számát, és ezáltal radikálisan meg kell növelni a területüket, meg kell növelni településszámukat, meg kell növelni népességszámukat. Tehát csak akkor tud érvén yesülni az egyéni választókerületi szisztémából származó előny, ha az egyéni választókerületek száma viszonylag magas, ez viszont 200 fős parlament esetén vegyes rendszerben nem igazán látszik megvalósíthatónak. Történt ma már utalás arra, hogy amennyiben csökkentjük a mostani szisztémában az egyes elemek számát, mondjuk, megfelezzük, akkor ha 76 területi listás képviselői helyünk lenne, akkor lennének olyan megyék, ahol például egyetlenegy képviselőt lehetne területi listáról megválasztani - ez lenne, mond juk, Nógrád megye , és lennének olyan megyék, mint például az általam előbb említettek, ahol mindössze két képviselőt lehetne listáról megválasztani. Ebben az esetben az arányosság elve teljes mértékben elveszne. Valójában olyan helyzet állna elő, hogy az egyéni választókerületekben és a területi választókerületek többségében - hiszen ha három főt választanak meg, az sem biztosítana igazán arányosságot - a többségi elv érvényesülne. Mindössze három olyan megye volna egy ilyen megfelezés esetén - Budapest, amely ilyen szempontból megyének számítana, továbbá Pest és Borsod megye , ahol kellő számú képviselő juthatna be a területi listáról. (13.00) Ilyen alacsony létszám mellett, ilyen alacsony mandátumszám mellett - ahogy a választástudomány mondja: magnitúd ó mellett - az arányosság nem tud érvényesülni. Az egész szisztéma radikálisan eltolódna a többségi elv irányába, egyébként ma is inkább a többségi elvre jellemző sajátosságok azok, amelyek meghatározzák a választási rendszer működését, semmint az arányoss ág szempontjai. Nagy a rendszer aránytalansági hajlama, ahogy ezt a kutatók - választástudománnyal, politológiával, szociológiával, alkotmányjoggal foglalkozók - megfogalmazták. Át kell térnem a következő ellenérvre, mégpedig arra, hogy ebben az esetben a pártközpontok jelölnék ki a képviselőket. Először is: területi listákról van szó. A javaslatban 176 képviselő területi választókerületben szerezné meg a mandátumát, tehát az országos központ mellett a megyei pártszervezetek is minden jelöltet állító pártná l, a jelölés folyamatában meghatározó szerepet játszanának. Mint korábban már, a bizottsági vélemény ismertetésekor jeleztem, döntően a párt belső demokratizmusától függ az, hogyan is állítják össze a jelöltnévsort. Természetesen van lehetőség arra - hogy most távoli példát mondjak, és egyetlen pártnak az érzékenységét se érintsem , hogy a párt elnöke egymaga megírja a listát. Ez volt a helyzet Görögországban 198189 között, amikor Andreas Papandreu vezette a pánhellén szocialista mozgalmat. De természetes en arra is lehetőség nyílik, hogy a párt felső vezetése csak a 23 országos listás hely betöltésével - bár ez a töredékszavazatok feláramlása miatt akár felmehet akár 26ra, 29re
