Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 16 (188. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
11 Egyesült Államok, NagyBritannia vagy az euróövezet nagyon sok országa , hogy azt mondja, ugyan sokkal kisebb a bevételem, de mindegy, kezdjünk el felvenni hatal mas nagy hiteleket, hiszen dollárban, angol fontban, euróban még lehet kibocsátani államkötvényt, nem baj, ha eladósodunk, azt egyszer majd vissza fogjuk fizetni, vannak olyan hitelezők, akik hajlandók a mi papírjainkat megvenni. Nagyjából ezek azok az ors zágcsoportok, amelyek ezt megtehetik. Hozzáteszem, ők sincsenek mindig könnyű helyzetben, például Ausztria állampapírjaiért nincs hatalmas kereslet. Létezik az országoknak egy másik csoportja: Norvégia, Oroszország, Kína, az Öböl menti országok, amelyeknek a többsége - nem mind, a többsége - elsősorban olaj- és gázbevételekből hatalmas tartalékokat halmozott fel az elmúlt évtizedekben. Ezek az országok - amelyeket korábban említettem - mit tesznek most? Azt mondják, nem baj, ha kisebb az állam bevétele, tud játok, mit, álljunk neki és használjuk fel a korábban felhalmozott hatalmas tartalékokat, ebből fizessük ki a mai nap számláját, próbáljuk megsegíteni az ország polgárait, próbáljuk megsegíteni a vállalkozásokat. (13.20) És hát, mi tagadás, van az országok nak egy harmadik csoportja, Magyarország ebbe a csoportba tartozik, azok az országok, amelyek nemzeti valutája nem világpénz, és azok az országok, amelyek az elmúlt években hatalmas, sok száz milliárd euróra vagy dollárra rúgó felhalmozásokat nem tettek, n em tehettek meg. Ezek az országok bizony alapvetően azzal küzdenek, hogy hogyan tudják megőrizni fizetőképességüket. Amikor országokról beszélek, akkor nem csak államokról beszélek. Itt mindenkiről beszélek. Beszélek az emberek fizetőképességéről, akiknek sokszor csökken a jövedelmük, de törleszteni kell a részleteket, ki kell fizetni a rezsit. Gondban vannak. Beszélek a vállalatok fizetőképességéről, amelyek termelnének, nem egynek még van piaca, de már nem kap hitelt a bankoktól. Azt mondják, hogy a világ on minden ötödik dollár vagy euró eltűnt a piacról. Húsz százalékkal csökkent a világban az ott lévő pénz mennyisége. És mi tagadás, beszélek az államokról is, beszélek a kormányokról is, amelyek most azzal szembesülnek, hogy ugyan megtervezték a 2009es é vet, de kiderült, hogy a költségek nemcsak hogy nem csökkennek, helyenként még növekedtek is, ehhez képest pedig a bevételek nem akarnak megérkezni, vagy legalábbis ilyenek az előrejelzések. Ezeknek az államoknak nincs más lehetőségük, mint hogy újragondol ják költségvetésüket, újragondolják gazdaságpolitikájukat, társadalompolitikájukat, megnézzék, mit lehet tenni akkor, amikor hatalmas lyuk tátong vagy ennek veszélye fenyegeti az országokat, hogyan lehet összeilleszteni a bevételeket és a kiadásokat. Magya rország ugyanakkor még egy kihívással szembe kell hogy nézzen. Ha úgy tetszik, Magyarország kettős szorításban van. Tudniillik, Magyarország egyik oldalról osztja a válsággal szembesülő országok ezen harmadik csoportjának sorsát. Azaz meg kell őrizni a fiz etőképességet, egyensúlyt kell teremteni bevételek és kiadások újraszerkesztésével. A másik oldalról Magyarországnak a válságtól függetlenül is, az elmúlt években, nagyjából az elmúlt 1011 évben nagyobb részt az elmaradt nagyon fontos szerkezeti reformok miatt, olyan reformok miatt, amelyek növelték volna az ország versenyképességét, gazdaságának erejét, nemcsak fizetőképességét kell hogy megőrizze, hanem ezzel párhuzamosan, már gondolva a válság utáni időszakra is, a versenyképességét is kell javítania. E z bizony majdnem olyan, mint zsákban táncolni. Úgy kell versenyképességet javítani, hogy nincs rá több pénzünk, mint korábban, hanem kevesebb pénzünk van. Úgy kell helyreállítani a megbomlással fenyegető egyensúlyt, hogy eközben nem elegendő csak takarékos kodni - azt is kell , hanem olyan szerkezeti átalakításokat is kell eszközölni, amelyek középtávon javítják az ország versenyképességét, javítják az ország növekedési erejét. Ez az igazi feladat. Erre a kettős szorításra kell Magyarországnak válaszolni. H add mondjak egykét számot. Talán jó két héttel ezelőtt, amikor ugyancsak itt álltam önök előtt, azt mondtam, hogy az a várakozásuk az elemzőknek, a kutatóknak, hogy Magyarországon az idén a gazdaság 2,53 százalékkal csökkenhet. Most azt javaslom, hogy az zal kalkuláljunk, követve az őszi példát, hogy ez a növekedés, de pontosabb talán, ha úgy fogalmazunk, hogy nem negatív a növekedés, hanem ez a
