Országgyűlési napló - 2009. évi téli rendkívüli ülésszak
2009. január 29 (187. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A világgazdasági válság legújabb fejleményeiről és az ezekből fakadó nemzeti feladatokról szóló miniszterelnöki tájékoztató vitája - ELNÖK (Mandur László): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
46 És végül, de elsősorban azt mondjuk, hogy folytassuk a b erekesztett vagy kezdjük el az el nem kezdett reformokat, és ne vegyük ki belőle a nyugdíjügyet sem. Mert, miniszterelnök úr, pontosan tudjuk mindketten, hogy ha nem nyúlunk hozzá a nyugdíjrendszer átalakításához, akkor 30 év múlva az állam nem fog tudni n yugdíjat fizetni, nem 13. havit, hanem a 12 havit sem. És nézzük meg, hogy mit tudunk tenni oktatásban, közoktatásban, felnőttképzésben, szakképzésben, nézzük meg, hogy hogyan tudjuk folytatni a reformot az egészségügyben, a jóléti rendszerekben és az álla mi intézményekben. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ha kérhetem, akkor a végén a viszontválaszában adjon válaszokat arra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy egészen pontosan milyen adójavaslatokat fog tenni, és ezeket az adójavasl atokat, költségcsökkentési javaslatokat a parlament mikor ismerheti meg (Az elnök ismét csenget.) , ha már ma több adatot nem hallhattunk, annak ellenére, hogy - még egyszer mondom - nagyon sokan ezzel a várakozással jöttünk ma a parlament elé. Köszönöm meg tisztelő figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Most a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetője, Herényi Károly úr következik. Parancsoljon, öné a szó. HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Elnök Úr! Engedjék meg, hogy önökön kívül még három urat köszöntsek itt a teremben, a Tudományos Akadémia jelenlegi elnökét és két előző elnökét. (Taps.) Ezt teszem azért, mert ú gy gondolom, hogy nemcsak ebbéli minőségükben ülnek itt, hanem a reformbizottság tagjaiként is, akiktől én, megmondom, nagyon sokat várok. Hiszen az a tehetetlenség, az a tétlenség, ami a magyar politikai közviszonyokra jellemző, megoldásért kiált. Vannak történelmi előzményei ennek a bizottságnak, hiszen volt már ilyen helyzetben az ország a trianoni katasztrófa után, amikor a kormányzati többség nem volt képes döntéseket a parlamenten keresztülvinni, pedig komoly többsége volt. Akkor az akkori miniszterel nök egy 33as bizottságot hozott létre, ami aztán delegált jogokkal felruházva soksok problémát volt képes megoldani, és én bízom abban, hogy a reformbizottság is be tudja ezt a feladatot tölteni. Miniszterelnök úr, szeretném azzal kezdeni, hogy én egy sz űk, meglehetősen és sajnálatosan szűk csoport érdekében fogok most szólni. Ők pedig nem más csoporthoz tartozók, mint az adófizetők rendkívül szűk társasága és csoportja. Ha megnézzük, hogy a magyar munkavállalók, illetve a munkaképes korú lakosság hány sz ázaléka járul hozzá adóforintjaival, legalábbis a személyi jövedelemadót illetően a költségvetés bevételi oldalának finanszírozásához, akkor azt látjuk, hogy számuk alig haladja meg az egymillió embert, ha ebből a közalkalmazottak sokaságát levesszük, hisz en az ő esetükben az állam az egyik zsebéből a másik zsebébe teszi át a pénzt. Hogyan jutottunk ide, és miért jutottunk ide? Azért, mert miután ők vannak kisebbségben, és miután nagy többségben vannak a költségvetés kedvezményezettjei, akik inkább a kiadás i oldalon jelentkeznek, a két nagy párt közötti politikai vita tulajdonképpen őket célozza, a kommunikáció őket célozza; érthető: ők fogják eldönteni a választások kimenetelét. Ez idáig érthető; de ha a két nagy párt csak az egyre csökkenő méretű eloszthat ó torta elosztásának a feltételein vitatkozik, és közben nem gondoskodik arról, hogy ez a torta hogyan növelhető, hogyan lehet jobb helyzetbe hozni az adófizetőket, hogyan lehet azon a rendkívül rossz helyzeten változtatni, hogy ma Magyarországon nagyon ke vesen és relatíve nagyon sok adót fizetnek, akkor pontosan oda jutunk, ahol vagyunk. Azért van ilyen nehéz helyzetben a magyar gazdaság, mert ennek a csoportnak az érdekeit a politikában, a parlamentben aligalig képviseli valaki. A Magyar Demokrata Fórum úgy gondolja,
