Országgyűlési napló - 2009. évi téli rendkívüli ülésszak
2009. január 29 (187. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A világgazdasági válság legújabb fejleményeiről és az ezekből fakadó nemzeti feladatokról szóló miniszterelnöki tájékoztató vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
31 Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy ha 2002ben a felelőtlen, populista száznapos program megszavazásakor nemcsak a Magyar Demokrata Fórum, de mi nden frakció képviselője jobban átgondolta volna, hogy mi áll az ország érdekében, és nem csak az önkormányzati választásokra kacsingatott volna, akkor ma a magyar költségvetés nem áll ebben a helyzetben, mint amilyen kiszolgáltatott helyzetben ért minket a világgazdasági válság. Ahogy meggyőződésem az is, hogy ha a Magyar Demokrata Fórum egyéves válságkezelő programját a kormány idejében megfontolja - októberben volt a nemzeti csúcs - és végrehajtja, akkor egy valóban áldozatokkal teli év várt volna ránk, mindannyiunkra, most azonban a folyamat végén megint csak azt látjuk, hogy áldozatokra van szükség, ám egy sokkal mélyebb kiindulópontról kell elkezdenünk, és egy elhúzódó, kivéreztető folyamat előtt állunk. Lehet egy ideig szőnyeg alá söpörni a problémáka t, az elmúlt 67 év félszocialista gazdálkodásából adódó problémákat, ám előbbutóbb akkora ez a halom, hogy hasra esünk benne. Ez történt az elmúlt napokban is. A puha, felszínes válságkezelés, tisztelt képviselőtársaim, nem válságkezelés, azzal nem gyógy ítjuk meg a problémák gyökerét. Egy országot nem újabb és újabb csúcstalálkozókkal, hanem bátor, felelős és konkrét programokkal lehet irányítani. Az előterjesztés, amit, tisztelt képviselőtársaim, önök vagy Veres miniszter úr, vagy a kormány, mert nem tud juk, hogy az előterjesztést ki nyújtotta be, egy rendkívül határozatlan előterjesztés, és ha belegondolnak abba, hogy egy drámai fordulat miatt szükséges egy rendkívüli parlamenti ülést összehívni, akkor egy ilyen határozatlan, semmi konkrétumot nem tartal mazó előterjesztés nem állt arányban sem a válsággal, sem pedig az Országgyűlés rendkívüli ülésszakával. Úgy gondolom, Bokros Lajos szakmai tekintélyét az itt ülők közül senki nem vonja kétségbe. A Magyar Demokrata Fórum már sok helyen leszögezte, álláspon tja nagyon sok esetben egybecseng a volt pénzügyminiszter azon kijelentésével, miszerint sokaknak fájna egy mélyreható, gyökeres reform, azonban ehhez a magyar politika hosszú évek óta nagyon gyáva. Újabb évekre és évtizedekre elodázzuk a szükséges lépések megtételét, és az elhúzódó agónia garantált. Szemezgetünk állandóan azokból a problémahalmazokból, amiket az elmúlt években meg kellett volna oldani. Ideje volt kimondani, amit csak részben mondott ki miniszterelnök úr, sokkal egyértelműbben kellene megfo galmazni ezt a politikusoknak, hogy az állam nem bírja tovább az etatista kádári osztogatást, amit ma a politikai populizmusnak köszönhetően nagyon sokan elvárnak tőlünk. Vége a feneketlen zsák korszaknak. A költségvetés nem más, mint az adófizetők közös p énztárcája, amiben bizony véges összegű pénzmennyiség található, és csak annyi, amennyit a pénztárca tulajdonosai különkülön betesznek. Végre ideje volt kimondani azt is, hogy mindenkinek, minden egyes embernek áldozatot kell vállalni, hogy a válságon Mag yarország ép bőrrel minél hamarabb túljusson. (11.10) Az elmúlt hónapokban nemcsak a bátorság hiányzott ehhez, hanem valójában az őszinteség is. Nagyon bízom abban, hogy a mai nap végén őszintén fogunk beszélni az ország gazdasági helyzetéről, nemcsak zárt üléseken, nemcsak kiszivárogtatások kapcsán, hanem a legnagyobb nyilvánosság előtt. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban azt lehetett látni, hogy miközben a magyar parlamentben folyamatosan kétharmada van a gyávaságnak, aközben minden felmérés azt erősíti meg, hogy Magyarországon a választópolgárok bölcsebbek, mint a politikusaik. Minden felmérés azt erősíti meg, hogy Magyarországon készek az állampolgárok arra, hogy reformfolyamatok induljanak meg, sőt a felmérések egy jó része egészen meglepő fordulatot jelentett mindannyiunk számára. Tisztelt Képviselőtársaim! A puha, felszínes válságkezelés Magyarországon nem válságkezelés. Szeretném a tisztelt képviselőtársaim figyelmét felhívni arra, hogy azok a felmérések, amelyek akár a Szonda Ipsos, akár a Medián felméréséből visszaolvashatók voltak, összegezték azt, hogy a megkérdezettek 93 százaléka úgy véli, hogy a válságkezelés hatékony eszköze lenne a parlamenti létszám csökkentése, a pártfinanszírozás megváltoztatása, a helyi önkormányzatok számának a
