Országgyűlési napló - 2009. évi téli rendkívüli ülésszak
2009. január 29 (187. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A világgazdasági válság legújabb fejleményeiről és az ezekből fakadó nemzeti feladatokról szóló miniszterelnöki tájékoztató vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
32 csökkentése, a nyugdíjreform melletti kiállás és a családi pótlékoknak a korlátozása is valamilyen szociális vagy jövedelmi viszonyhoz képest. Végül, de nem utolsósorban azt is láttuk a felmérésekből, hogy az emberek 39 százaléka anyagi áldozatot is kív án hozni azért, hogy az ország hosszú távú működése érdekében megszülessenek az alapvető reformok. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ma azt halljuk, hogy kell másfélkét hónap ahhoz, hogy az itt megfogalmazott irányokból, amelyeknek a többsége elhangzott, valljuk be, már évekkel vagy hónapokkal ezelőtt, újabb két hónap vagy másfél hónap kell ahhoz, hogy azt valamiféle módon formába lehessen önteni, és aztán majd valamikor a nyár elején megindulhat a valós munka a jogalkotás befejezéséve l. Mit csinált a kormány az elmúlt kéthárom hónapban a válság megindulása óta? Miért csak most jutott eszébe, hogy végre hozzá kellene fogni nemcsak a szavak szintjén elmondott programokhoz, hanem az írott törvényalkotáshoz, amelyet nélkülöz ma a Magyar O rszággyűlés? Miért kell egy fél évet várnunk ahhoz, hogy hozzányúljunk azokhoz a területekhez, amelyekről itt ma az Országgyűlésben mindenki úgy beszélt, hogy már hónapok vagy évek óta ismert változtatásra szorulnak? A legaggasztóbb problémát abban látom, hogy maga a kormányzat láthatóan nemcsak hogy fáziskésésben van, hanem míg korábban érinthetetlennek nevezett néhány területet, például a 13. havi juttatásokat, vagy például hadd említsem miniszterelnök úrnak a nemzeti adószabadságprogramnak azt az elemét , amely az élőmunkát, a munkabéreket terhelő adók és járulékok enyhítését tűzte ki célul, bár volt bátorságunk a kompenzációt is megjelölni, hogy milyen áron, önök lesöpörték az asztalról. Tárgyalási alapnak sem tekintették azokat a javaslatokat, amelyekbe n most miniszterelnök úr zászlóvivőként áll, és valamiféle új modellváltás jegyében fogalmazza meg. De említhetném ebben a családi pótlék kérdését is, az elmúlt időszakban hogyan viszonyultak önök hozzá. Az azért örömteli számomra, hogy a korábban érinthet etlennek tartott területekhez most miniszterelnök úr hozzányúl, és beismeri azt, hogy igazságtalan, irracionális és egy fenntarthatatlan rendszert védett mindez idáig. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért szeretném még egyszer megismételni a kérdést: mi történ t, miniszterelnök úr, az elmúlt időszakban a gazdasággal és önnel, hogy hirtelen ekkora pálfordulást tett? Talán a viszontválaszban egy kicsit többet is meghallhatunk erről miniszterelnök úrtól. Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy azok a politik usok, akik itt vannak a parlamentben, fél szemmel állandóan a következő választásra, akár június 7ére figyelnek, vagy a következő országgyűlési képviselőválasztásra, ezért mindig visszafogottabban fognak a szavak után tetteket megfogalmazni. De azoknak a politikusoknak és azoknak a politikai erőknek, akik nem hajlandók pusztán becsületből, felelősségtudatból bátran és együtt cselekedni, legalább arra szeretném a figyelmüket fölhívni, hogy ezt várja el tőlünk a magyar társadalom, a magyar választók nagy tö bbsége, hogy kezdjünk el egy olyan folyamatot, amelyben nem a mindennapi politikánk, hanem az ország hosszú távú érdeke a meghatározó. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a válság egy utolsó figyelmeztetés a magyar politika számára, egy utolsó figyelmeztetés arr a, hogy szakítani kell a kádári nosztalgiával, szakítanunk kell félszocialista, újraelosztó logikával, a dacpolitizálással, és mindazzal a gyávasággal, amelyről az előbb már sokat szóltam. Tisztelt Képviselőtársaim! Azonban a mai napnak is akkor lenne hasz na, hogyha mindannyian belátnánk, hogy egyfajta közös programra, egyfajta nemzeti minimumra van szükség, egy olyan alapprogramra, ami átível ciklusokat, amelyik egy távlatos gondolkodást engedne meg itt Magyarországon, mindennek azonban az alapja a program , amit a mai rendkívüli ülésből rendkívüli módon hiányolunk, miniszterelnök úr. Semmi programszerű alapja nem volt ennek a mai vitának - szavak, szavak és szavak. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MDF és az SZDSZ padsoraiban.)
