Országgyűlési napló - 2009. évi téli rendkívüli ülésszak
2009. január 29 (187. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A világgazdasági válság legújabb fejleményeiről és az ezekből fakadó nemzeti feladatokról szóló miniszterelnöki tájékoztató vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
30 ELNÖ K (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Dávid Ibolya képviselő asszony, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából, ugyancsak 15 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő asszony. DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Tisztelt K öztársasági Elnök Úr! Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egy újabb válságtanácskozásra ültünk össze, és az már önmagában örvendetes tény, hogy itt a parlamentben, ahol nemcsak beszélni lehet, hanem cselekedni, sőt döntéseket is kell ene hozni. Sokadik találkozó ez a sorban, és nem baj, hogy ez a sokadik találkozó október közepe óta. A baj az, hogy az elmúlt tanácsokból és a találkozókon elhangzottakból vajmi keveset láttunk lényegi kérdésekben visszaköszönni az elmúlt 34 hónapos korm ányzásban. Egyeztetésekre, párbeszédre, közös gondolkodásra persze szükség van. Ugyanakkor mire jó a szó, ha nem követik tettek? A tétlenségnek pedig mára már megvannak a következményei. Világos, hogy az elmúlt 23 hónapban semmi érdemi kormányzati lépés n em történt, ami valójában a válság okozta helyzetet a gyökereknél kezelte volna. Világos, hogy a kormányfő elmegy fűhözfához véleményt és tanácsot kérni, de ebből még nem sokat valósított meg. Világos az is, hogy az ország nagyon komoly bajban lehet, hisz en az IMFvezér látogatásának napján miniszterelnök úr 180 fokos fordulatot vett, és lecserélte az addigi halványrózsa szemüvegét egy sötétebb szemüvegre. És az is világos, hogy ma sem tudhattunk meg semmit, miniszterelnök úr, abból, hogy itt a háttérfolya matokban valójában mi is történt, ez a mai nap is kevés volt ehhez. Tisztelt Képviselőtársaim! A kérdés az, hogy a kormány eddig mire várt. Mind a nemzeti csúcson, mind a gazdasági csúcson mindenki mindent elmondott. Azok az érdekvédelmi és különféle kamar ai szervezeti képviselők, akik ma vendégként itt ülnek, a politikai pártok, a szakemberek mindegyike megfogalmazta világosan, egyértelműen a válságkezelő javaslatát; ahogy a pártok között a Magyar Demokrata Fórum is komolyan vette a nemzeti csúcsot, és egy komoly válságkezelő programmal érkezett, egy komplett egyéves, szigorú és hatékony válságkezelő programmal. A kormány azonban, bár adott volt a lehetősége, hogy szemelgessen azokból a konkrét javaslatokból, amiket ott, a gazdasági csúcson és a nemzeti csú cson a gazdasági élet szereplői és a politikai pártok elmondtak, úgy tűnik, nem jól szemezgetett ezekből, hiszen ez a költségvetés és annak 34 hetes pályafutása ezt bebizonyította. Mi, konzervatívok a mai napig fenntartjuk mindazt, amit a nemzeti csúcson és a gazdasági csúcson megfogalmaztunk. Ahogy az Akadémián leszögeztük, a krízis enyhítésére, a katasztrofális következmények tompítása érdekében bátor és fájdalmas lépésekre volna szükség. Tisztelt Képviselőtársaim! A válságkezelés története most nem a kö vetkező választásról szól. Arról szól, hogy mitől lesz gyermekeinknek 23 év múlva munkahelyük. Arról szól, hogy mitől lesz szüleinknek meg nekünk néhány év múlva, évtized múlva nyugdíjunk. A jövőnkről szól ma ez a válságkezelés. A Magyar Demokrata Fórum e zért rendkívül őszinte volt, és ma is őszinte a választópolgárokhoz. Ki merjük mondani, amit minden itt ülő tud, csak éppen személyes politikai karrierjét tekintve persze kényelmesebb tompítani vagy hallgatni, vagy csak az egyik felét kimondani. A Magyar D emokrata Fórum a tisztességes közteherviselés pártján áll, és a megoldást hosszú távon többek között az egykulcsos adó bevezetésében látjuk, ám azt tudjuk, hogy ahhoz, hogy ezt holnap megtehessük, komoly és mély áldozatokat kell hozni. Egy olyan áldozatvál lalássorra volna szükség ma Magyarországon, aminek mindig csak az egyik feléről halljuk képviselőtársainkat. A szavak nagyon bátrak folyamatosan, ezt ma is meghallottuk itt a parlamentben, azonban ez a tettekben mindig sokkal gyengébben fogalmazódik meg. Itt, a Parlament falai között a bátorságdeficit talán sokkal nagyobb, mint a költségvetési deficit.
