Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 7 (162. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - VELKEY GÁBOR (SZDSZ):
849 Tehát ettől az össze gtől pontosan ennek az okán a jövőben nem tudunk eltekinteni, egészen addig, amíg ez a nyilvántartási rendszer kiépítésre nem kerül, és utána majd nyilván itt egyéb költségei lesznek, az azonosítónak az ára, egyéb, de az már nem hatósági szolgáltatási díj lesz, hanem egy olyan eleme a rendszernek, amit természetesen minden kutyatulajdonosnak meg kell majd fizetnie, és ezt továbbra is a magánállatorvosokon keresztül kívánjuk működtetni. Tehát egy teljesen új rendszert kell fejlesztenünk. Ez abban az időszakb an, amikor a törvény tárgyalása zajlott, már ugyan tudott volt nagyjából, csak az nem volt világos, hogy akkor ebben a rendszerben kinek milyen szerepe lesz tevőlegesen és anyagilag. Nyilván érthetően az Önkormányzati Minisztérium és a jegyzők minden ilyen munkától ódzkodnak, hiszen egy olyan delegált feladat, amire ők sem kapnak forrásokat, de ezt valakinek el kell végezni. Tehát mi azt gondoljuk, hogy ez az addig is beszedendő hatósági díj lesz ennek a munkának a fedezete, és én nagyon remélem, hogy utána visszatérhetünk erre az ügyre, hogy igazából nem hatósági díjnak fogjuk hívni, lesz akkor is ennek valami költsége, de nem ilyen megnevezéssel. Azt gondolom, az az ígéret tartható lesz, ami a törvény vitája kapcsán elhangzott, hogy ha az új rendszert sike rül véglegesen fölállítanunk, amit a most készülő FVMrendelet fog majd biztosítani, onnantól kezdve ez a díj nem lesz releváns, de addig is azt gondoljuk, hogy ennek a költségeit nem kívánjuk közvetlenül más adófizetői pénzekből finanszírozni, ezt valahol annak a körnek kell megfinanszíroznia, akik egyébként kutyát tartanak. Tehát úgy gondolom, ez a költség, ami 260 forint kutyánként, ez egy kiló kutyatápnak az ára, képviselő úr, tehát nem gondolnám, hogy ez probléma. Nyilván, aki ezt beszedi, az nem szere ti tovább fizetni, mert neki ez bevétel, mi meg kérjük a megértésüket addig is, ameddig ez a rendszer fel nem áll, hiszen onnantól kezdve egy sokkal korrektebb, sokkal pontosabb és talán a polgárok elvárásai szerint működő rendszert tudunk felépíteni, Nyug atEurópa sok országának a mintájára, hiszen azért a magyarországi kutyatartási kultúra még messze nem ott van, ahol, úgy gondolom, az átlagpolgárok ezt elvárnák. Tehát mindenkinek megvan ebben a felelőssége, nekünk az, hogy ezt valamilyen módon megfinansz írozzuk, és még egyszer mondom, nem az átlag adófizető polgárok terhére. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Fogarasiné Deák Valéria és Halmai Gáborné tapsol.) ELNÖK (Harrach Péter) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Velkey Gábor frakcióveze tőhelyettes úr: “Közfoglalkoztatás és/vagy támogatott foglalkoztatás hatékonyan, eredményesen” címmel. Öné a szó. VELKEY GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hetek, hónapok leggyakrabban felemlegetett kérdése hazánkban bizonyosan a foglalkoztatás ügye volt. Politikai szereplők és a kormányzat mellett számos szakmai szervezet fogalmazta meg véleményét a helyzettel kapcsolatban, és gondolkodott a megoldás, a továbblépés irányáról. A helyzet megítélésében, úgy vélem, nincs vita. Az alacsony aktivitási rátát és az ebben is megjelenő óriási területi különbségeket mindenki súlyos jelként értelmezi. Abban sincs vita, hogy a problémakör a hátrányos helyzetű területeken a fejlődő nagyvárosi centrumoktól és a dinamizáló hatású köz lekedési folyosóktól távol jelentkezik a legsúlyosabban, és ott is elsősorban az alacsony iskolai végzettségű népességnél. E csoport esetében a másoknál jellemző lemaradás az európai aktivitási mutatóktól sokszorosára nő, megközelíti a 20 százalékot. Hozzá teszem, a probléma nem új keletű. Szakmai elemzések lassan évtizedek óta próbálják ráirányítani erre a figyelmet. Az okok elemzésében már több vita jellemző, így a terápiákban is. Az azonban egyértelműen állítható, hogy a jelenség állandósuló jellege a haz ai foglalkoztatáspolitika bizonyos fokú tehetetlenségére is felhívja a figyelmet. Az aktív foglalkoztatáspolitika két leggyakrabban alkalmazott eszköze hazánkban az átképzés és a közfoglalkoztatás. A hazai kutatók egyöntetű véleménye szerint pedig épp ez a két terület működik
