Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 7 (162. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
850 a legkevésbé hatékonyan és a legkevésbé eredményesen. Soksok olyan átképzési programot finanszírozunk, ami nem vezet sehová, szakmát ad, de nem eredményez elhelyezkedést. Az államnak ezért végre tisztáznia kellene, hogy milyen felnőtt képzéseket finanszíroz vagy támogat. Javasoljuk, hogy ez korlátozódjon a következőkre - és ez jelenjen meg a konkrét kormányzati döntésekben is : a felzárkóztatásra, az alapkompetenciák fejlesztésére az alacsony iskolai végzettségűeknél; az elhelyezkedés szempontjából fontos érettségi megszerzésére, vagyis a magasabb iskolai végzettségre; a fogyatékkal élők és a csökkent munkaképességűek támogatására; és közvetlen szakmatanulásra csak akkor, ha munkaerőpiaci megrendeléssel alátámasztott foglalkoztatási pr ogramokról van szó. És ezek a programok csak akkor lehetnek sikeresek, vagy akkor lehetünk biztosak a sikerükben, ha valódi és nem formális monitoring kapcsolódik az átképzési programok eredményességének méréséhez. A közmunka esetében látnunk kell, hogy az nem vezet vissza a foglalkoztatottak közé, nem vezet vissza a nyílt munkaerőpiacra; ezt megint elemzések sokasága bizonyította. De nem is ez az alapvető célja. Az igazi célja az, hogy a tartós munkanélkülieket a rendszeres életre és a rendszeres munkavégz ésre szoktassa. A hazai munkaerőpiac legfontosabb jellemzője ma az, hogy európai összevetésben átlagos munkanélküliségi ráta jellemző, amihez - miként említettem már - rendkívül alacsony aktivitási ráta kapcsolódik. (9.50) Ez a két jelenség együtt egyértel műen a kiterjedt szürke- és feketegazdaságra hívja fel a figyelmet, vagyis többségében megítélésünk szerint nem a munkavégzés hiánya a jellemző, hanem a legális munkavégzés hiánya, és ez óriási különbség. A szociális segély és a zsebbe kapott adózatlan, já rulékokkal nem terhelt munkabér együtt lényegesen több, mint a közmunka jövedelme. Mindez azt jelenti, hogy a közfoglalkoztatás nem segít ezeken az embereken, még akkor sem, ha bürokratizmus, ellenőrzés, szigorodó ellenőrzés vagy a segély csökkenése kapcso lódik a programokhoz. Ez a módszer nem más, mint az önkormányzatok burkolt támogatása, amely egyúttal a helyi vállalkozókat hozza lehetetlen helyzetbe, kezelhetetlen piaci hátrányok közé. Ráadásul e programirány eredménye többnyire rossz minőségű kivitelez és vagy alacsony szintű szolgáltatás. A megoldás szerintünk a legális foglalkoztatásra ösztönzés és a vállalkozóknak nyújtott transzparens, egyenlően hozzáférhető támogatások arányának növekedése. Ez pedig csak a foglalkoztatáshoz kapcsolódó költségek radi kális csökkentésével érhető el. Szerintünk ez a járható út. Vagyis legalább annyit kell költenünk a piaci szereplőkön keresztüli foglalkoztatás bővítésére, mint a közfoglalkoztatásra. A két irány nem válhat el egymástól. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDS Z soraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : A kormány nevében Korózs Lajos államtitkár úr válaszol. KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon sok megállapításával a legmesszebbmenőkig egyetértek . Szeretnék majd néhány dologra kitérni. Tekintettel arra, hogy a felszólalásában foglalkozott két alkalommal is az aktivitási rátákkal, ebben az esetben is szeretném a véleményemet kifejteni, illetve a legális munkavégzéssel kapcsolatosan is. A foglalkoztatáspolitikában a leghátrányosabb munkaerőpiaci helyzetű munkavállalók foglalkoztatása esetében meghatározó reformértékű lépések megvalósítása várható az elkövetkezendő hónapokban. Az alacsony iskolázottságú és hátrányos kistérségekben élő áll áskeresők vannak a legnehezebb helyzetben. Az ő mielőbbi munkához juttatásuk érdekében dolgoztuk ki az “Út a munkához” programot, a munkához való juttatás és foglalkoztatás javítása érdekében.
