Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 30 (160. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz):
669 DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisz telt Ház! Az az érzésem az eddigi vitát hallván, hogy kevés közös nevezőt fogunk találni a 2007es év értékelésében. Szeretném hangsúlyozni, hogy bár az egészségügyi bizottság természetesen a számszerű adatokat alaposan értékelte, de nem hagyta magát korlá tozni ezektől a számszerű adatoktól. A szakmai vonatkozásokat is megvizsgálta, a 2007es évnek a szakmai outputját, és úgy találta, hogy az egészségügy számára mélyrepülést hozott a 2007es esztendő. Az akkor történtek befektetésnek semmiképpen nem nevezhe tők, sőt az ágazat soha nem látott megnyomorításának, megsarcolásának értékelhetők. Örülök, hogy Keller László államtitkár úr itt van, mert pénzügyi államtitkárként nyilván a számszerű adatokat jól ismeri, de nem tudom elfelejteni, hogy szociális, egészség ügyi államtitkár is volt, tehát nyilvánvaló, hogy amit mondani fogok, azt értékelni fogja. Nem számokra gondolok most elsősorban, hanem a szakmai konzekvenciák levonására. Az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményét fogom ismerte tni, de szeretném előrebocsátani, hogy nem volt olyan igazán nagy nézeteltérés a 2007es esztendő értékelésében közöttünk, sokkal több közös nevező volt, mint amit itt az eddigi vitában felfedezni véltem, hiszen az egészségügyi bizottságban ülő, az egészsé gügyben dolgozó, sokszor orvosként vagy más egészségügyi pályán szakemberként dolgozó ember nagyon sokszor, pártállástól függetlenül is látja azokat a súlyos gondokat, amelyekről néhány szóban említést szeretnék tenni. Hogy pozitívummal kezdjem, kétségtele nül jó pontként tudható be a közteherviselés megszigorítása. De ez is féloldalasra sikeredett, hiszen túl sokat beszélt a kormányzat a potyautasokról, mintegy számon kérve rajtuk az egészségügyi ellátórendszer gondjait, és nem nagyon beszélt a munkaadók já rulékkintlévőségeiről, amelyeket, tudom, jóváírtak, nem tudom, hogy milyen felhatalmazással, kinek a közreműködésével a költségvetésekben évek alatt, de nem tudom elfelejteni a munkaadóknak a százmilliárdos nagyságrendű tartozásait, amelyekkel a rendszerv áltás óta küszködtünk, és amelyekről nem esett szó akkor, amikor a közteherviselés megszilárdítására irányuló törekvéseket hallottuk. (17.20) Bár magam itt is többször szóvá tettem, hova lett az állami nagyvállalatok járuléktartozása, ki írta ezeket jóvá, és egyáltalán, miért nem beszélünk erről. Az egészségbiztosítás legnagyobb tehertétele - tudjuk - egy régi örökségből fakad: az egészségbiztosítás, illetve akkor még egységes társadalombiztosítás államosításánál kezdődik, nevezetesen a nagy rendszer, a szo lidaritási társadalombiztosítás elvesztette a vagyonát, elvesztette a tőkehányadát. Ennek a súlyos következményei a rendszerváltás után is fennállnak, hiszen a rendszer tőkehányad, tőkehasználatidíjelszámolás, amortizációelszámolás, eszközvisszapótlás nél kül működik; azt is mondhatom, hogy közgazdaságilag értelmezhetetlenül működik. Természetesen a 2007. év megszorításai még tetézték az ebből az előbb elmondott örökségből származó bajokat, és hovatovább dekompenzálták az egészségügyi ellátórendszert. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy természetesen, amikor a gondokról beszélünk és ebben gondolkodunk, akkor nem tudom elfelejteni a rendszerváltás után megtörtént pénzügyi konszolidációt, a több ezer milliárdos forrásigényű bankkonszolidációt, amelynek révén a b ankok meg a biztosítók úgy néznek ki, ahogy ma kinéznek, és mellette a kórházak pedig úgy, ahogy ma kinéznek. Tehát súlyos örökséget hordozunk. Az előbbiekben szó esett, a bizottságban is elhangzott, és a kisebbségi véleményben is megfogalmazódik, hogy az Egészségbiztosítási Alap költségvetése többlettel zárt, 27,4 milliárdos többlettel. Ennek azonban súlyos ára van: a lakossági terhek jelentősen nőttek, az ellátórendszer leépítése pedig súlyos zavarokat okozott. Az ágazat válsághelyzetben van, az ellátóren dszer likviditási problémákkal küszködik. És ha ezt annak fényében vizsgálom, hogy a 2008. év hogyan néz ki - lassan az év vége felé járunk , tetéződik a nyomorúságunk, és ha látom a 2009. éves
