Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 30 (160. szám) - Beszámoló a Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a 2007. január 1-december 31. közötti időszakban végzett tevékenységéről, valamint a Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerz... - ELNÖK (Harrach Péter): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
644 Én a magam részéről példákkal is szeretném alátámasztani a mondandóm. Szatmáry Kristóf képviselőtársam is elmondta az anomáliákat a hazai kis- és középvállalkozások kérdésében. Aztán említette a nyilvános pályáztatások, a tárgyalásos pályáztatások és a meghívásos pályáztatások kérdését. A helyzet teljesen felborul és megváltozik, hisz 20052006 környékén jóval magasabb volt a pályáztatások nagyságrendje. A beszámoló is megállapítja, hogy sorra térnek át a nagyberuházásoknál is és az önkormányzati beruházásoknál is a meghívásos döntésekre, ahol a nyilvánosságot teljes egészében ki lehet zárni egy pályáztatásból. S innentől fogva igaza van az Európai Gazdasági Tanácsnak , amikor megállapítja, hogy a korrupció melegágya a közbeszerzés, és tesz egy olyan megállapítást is, hogy sok esetben 5től 25 százalékig von el forrásokat a végrehajtástól, hisz a korrupció melegágyában teljesen logikus, hogy ekkora vesztesége van a pály áztatásnak. Itt talán érdemes lenne megvizsgálni a jogorvoslatok kérdéskörét is. Ki élhet jogorvoslati lehetőséggel a Gazdasági Versenyhivatalnál, illetve a Közbeszerzési Döntőbizottságnál? Az, aki részt vesz a pályázaton. De ha csak egy pályázó van, akkor az állampolgár nem jelentkezhet, hogy korrupciógyanús esetet észlel. Erre mondok is egy példát elnök úrnak is és a parlamentnek is. Jön egy beruházó, rámutat a város kellős közepére, egy összefüggő, természetvédelmi szempontból is kiemelt kategóriába tart ozó parkra, majd meggyőzi a polgármestert és a város vezetését, hogy oda szeretné építeni a bevásárlóközpontját, s onnantól fogva mindenki tudja, hogy ki lesz a nyerő, még ki se írták a pályázatot, már mindenki tudja, hogy ki lesz a nyerő, és a pályázatot is úgy írják ki, hogy csak az az egy vállalkozó nyerhesse meg a pályázatot. Innentől fogva az emberben felmerül a kérdés, hogy az ilyen pályáztatás jogszerűe, korrupciógyanúse és törvénybe ütközike. Ezért kellene változtatni azon a metodikán, hogy nemcs ak a pályázaton részt vevő élhet jogorvoslati kérelemmel, hanem ha az állampolgárban felmerül a gyanú, akkor ő is élhessen azzal a joggal, hogy akár a Gazdasági Versenyhivatal, akár a Közbeszerzési Döntőbizottság felé élhessen - fogalmazzunk nyugodtan úgy - a gyanú jogával, hogy olyan dolgok történnek, amelyek nem törvényszerűek, és a színlelt szerződés vagy a színlelt pályáztatás határát is súrolják. De számos esetben ugyanígy lehet sorolni - sajnos a rendszerünk ma nem képes arra, hogy ezt vizsgálja , ho gy egyegy közbeszerzésnél egy vállalkozó hányszor nyer el pályázatot ugyanannál az önkormányzatnál. Vagy mindig ő a kivitelező, mindig ő az alvállalkozó vagy a fővállalkozó. Ezek a kérdések az állampolgárok közérzetét, lelkiismeretét is irritálják, mert e gy kistelepülésen, egy kisvárosban közszájon forog, hogy az illető pályázó mindig nyer, mindig ő viszi a forrásokat, és az állampolgárnak nincs lehetősége arra, hogy megvizsgáltassa, a befektetett, beruházott eszköz nagyságrendje valóban megegyezike a kam arák által tett szakmai besorolásokkal, hiszen a kamarák előírják, hogy egyegy árlista alapján egyegy tevékenységet mekkora beruházási összeggel lehet megvalósítani. A Gazdasági Tanács megállapítása sok esetben valósnak tűnik, amikor azt mondja, hogy a f orrások 525 százaléka eltűnik, mert senki nem tudja vizsgálni, hogy a meghívásos pályáztatásnál az a beruházó, aki végérvényesen nyer, valóban azt az eszközt használjae fel és abban a mennyiségben, mint ahogy a beruházási etika azt megköveteli. De nekünk is van tennivalónk a tekintetben, hogy a közbeszerzési törvény dolgait nagyon komolyan nézzük át, a jogsértéseket meg próbáljuk kiszedni belőle, hiszen a 751 jogorvoslati kezdeményezésből 260 esetben állapított meg törvénysértést, és 130 esetben azonnali hatállyal fel kellett függeszteni a szerződést. S itt jön be a szerződés dolga is. Amíg a jogorvoslati kérelemnek nincs vége - ebben teljesen igaza van elnök úrnak , addig tilos szerződést kötni, nehogy utána abból adódjanak jogviták, hogy a szerződés meg van kötve, mint ahogy a metróberuházásnál is, hogy leáll a pajzs vagy nem áll le a pajzs, ki mennyit követel, valóban annyie a tényleges összeg. Ma az állampolgárok sincsenek tisztában azzal, hogy az a beruházási összeg, ami meg lett hirdetve, reálise, és a végrehajtás területén a vállalkozónak vane igaza vagy pedig a
