Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 9 (185. szám) - Beszámoló a Szülőföld Alap 2007. évi tevékenységéről és működéséről; valamint a Szülőföld Alap 2007. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz):
4092 nyelvű felsőoktatás ellen több szomszédos országban is látjuk a hatalom fellépését, hogy csak utaljak a révkomáromi egyetem szlovák anyagi ellehetetlenítésére vagy az ukrán oktatási rendeletre. A Szülőföld Alap törvénymódosításokkal átszabott irányítási rendszere pedig arra utal, hogy az előző rendszer előnyei elvesztek. Elveszett a szubszidiaritás, a döntésmegosztás elve, ami például az Illyés Alapítvány esetében a helyi határon túli alkuratóriumok kezdeményezési lehetőségében nyilvánult meg. És elveszett az irányítás demokratizmusa, h iszen a Regionális Egyeztető Fórum Elnöke a miniszterelnök, tagjait ő nevezi ki, vagyis szélsőségesen központosított a pénzosztás. (10.50) A szakmai testületek, a kollégiumok pedig a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztertől kapták a felkérést és a jóvá hagyást, és kizárólag magyarországi köztisztviselőkből állnak. Ezért aztán különösen aranyos számomra, hogy miniszter úr beszámolójában - de államtitkár úr is - úgy jellemzi a tevékenységüket, hogy politikamentes. Ezek szerint a magyarországi kormány polit ikától mentesen működik? Aztán itt van még a társadalmi tanácsadó testület, hogy sokszínűbb legyen a kép. De ugye, ide sem politikusok kerülnek, hiszen maga a miniszterelnök kéri fel a tagokat. Joggal tehető fel a kérdés, hogy a Szülőföld Alap mennyiben tu dott “az új helyzet kihívásainak megfelelő és kellő hatékonyságú választ adni”. Az alap által elbírált pályázatok száma, a megítélt támogatások összege lényegében nem különbözik a megszüntetett közalapítványok hasonló mutatóitól, viszont tevékenysége a köz pontosításból fakadóan a közigazgatási és politikai testületek és szereplők előzetes egyeztetéseire épül. Hiányzik tehát belőle a helyi civil és szakmai intézményesített részvétel. Utalok ismét és hangsúlyosan a korábbi alkuratóriumok rendszerére. Az egyre elégtelenebb pénzellátás elfedésére a kormány nemegyszer önmagának is ellentmondó érvelésében gyakran halljuk, hogy egyrészt nőtt a támogatások mértéke, másrészt nagyobb lett a takarékosság. Úgy tűnik, hogy egyik állítás sem lehet igaz, a kettő különben i s kizárja egymást. A megszüntetett közalapítványok forrásainak pótlását vizsgálva először is eléggé önkényes, hogy az alapot felügyelő miniszternek lehetősége van a fejezeti előirányzatokból történő átcsoportosításra. A számok tükrében ez nem nagyon megnyu gtató. Szászfalvi László kollégám már említette, hogy 2007ben a Szülőföld Alap kapott forrásai nagyságrendileg megegyeznek azzal az összeggel, amit az Illyés és az Apáczai Közalapítvány 2003ban együttesen használt fel, beleértve a Munkaerőpiaci Alap akk ori hozzájárulását is. Ez azt jelenti, hogy a megújult nemzetpolitika keretében az anyagi források az elmúlt évben nem növekedtek, vagyis a támogatások elértéktelenedtek. Ezért aztán nem tartható véletlennek, hogy a támogatások nyomon követésének lehetőség e csupán 2006ig volt tételesen ellenőrizhető a nyilvánosság számára. S most nézzük a meghirdetett távlati célokat! Sorakoznak a nyitott kérdések: a felzárkózás, az együttműködés, a közös fejlesztési stratégiák, a közös térségi és intézményfejlesztés kiala kítása, a közösségépítő, támogató és fejlesztési politika. Mindezt hogyan szolgálja az alap támogatási gyakorlata? Mennyiben tér el a megszüntetett alapítványokétól? Mit ér például a közös térségi és intézményfejlesztési programok megvalósításában az önkor mányzati együttműködési informatikai média, a kollégium számára rendelkezésére bocsátott 15 százalék? Nem tudjuk. Hogyan reagált az alap az új kihívásokra? Mérlegelési szemponte az például, hogy a pályázat céljaként a szomszédos országban működő civil sze rvezetet támogassuk, vagy pedig az ottani állami intézmény tevékenységéhez járulunk hozzá, persze elismerem, sokszor kényszerűségből? S ha igen, akkor hogyan kapcsolódunk a szomszéd állam intézményfejlesztési programjaiba, milyen kétoldalú megállapodásokka l? Hogy magyarázható, hogy a Regionális Egyeztető Fórum 2007. február 27i ülésén ugyan döntést hozott a támogatási célokról és prioritásokról, azok megosztásáról a kollégiumok között, de - a beszámolóból kiderül - a támogatások közé utó lag kellett új jogcímet becsempészni - ezt is említette Szászfalvi kollégám , a magyarországi pályázatok lehetőségét? Ő a mértékét kifogásolta, én meg magát az elvet is, mert ha erre az új jogcímre szükség volt, akkor hogy működik az a szervezet, amelyik az éves tevékenység megtervezésekor még csak nem is gondolt erre.
