Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 2 (183. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újramegnyitott részletes vitájának folytatása és lezárása - IVANICS FERENC (Fidesz):
3920 Ha ilyen módon a magyar gazdaság lendületben lett volna tartva, mint ahogyan azt ígérték a választási kampányukban, akkor lehetősége lett volna arra a kormánynak, hogy ne olyan komoly elvonásokat eszközöljön, mint amilyeneket megtett. Ha odafigyelt volna arra, hogy a gazdasági növekedést valamilyen módon erősítse, lehetősége lett volna arra, hogy a magyar költségvetés egy sokkal stabilabb egyensú lyi helyzet felé mozduljon el. (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Amikor az idei költségvetést végignézzük, és azt a fűnyíróelvet látjuk, amit az elvonások sokasága jelent, akkor - visszatérek az első alapproblémára - a z a legnagyobb gondunk, hogy nem látjuk a kitörési pontot, és nem látjuk azt, hogy a kormány merre akar elindulni. Ha ehhez még hozzácsatoljuk azt, hogy az európai uniós források elosztásánál is a hihetetlen komoly lemaradás, amiben leledzünk, milyen probl émákat okoz az önkormányzatoknál, majd később várhatóan az egyszerre beinduló fejlesztéseknél mennyire fogja igénybe venni a magyar építőipari kapacitást, bizony azt láthatjuk, hogy a kormány által elkövetett hibák sorozata összeadódik, és olyan interferen ciát okozhat, amelynek révén előre nem látható következményei lehetnek még mindennek Magyarországon. Mindezt egy olyan világgazdasági környezetben, amely mindennek mondható, csak kedvezőnek nem. A magyar költségvetés tehát így indul neki a 2009. évnek. Elf elejt különbséget tenni húzóágazatok között, és elfelejti figyelembe venni azt, hogy az európai uniós források felhasználására egy kicsit oda kéne figyelni. A legfrissebb példa az, hogy a LEADERtámogatásoknál a LEADERtámogatások lényegét vette le a kormá ny. Ugyanis a LEADERtámogatásoknak az a lényegük, hogy a helyi közösségek maguk dönthessék el, hogy a forrást hogyan használják fel. A legutóbbi intézkedéseik révén az történt, hogy összevonták a vidékfejlesztési támogatással, és így a közösségek nem tudn ak helyben dönteni, hanem majd Budapestről megint meg fogják mondani, hogy mi a helyes és mi nem. Persze ezt csak ajánlással teszik, javaslat formájában fogalmazzák meg, de tudjuk, hogy mi történik akkor, ha felkerül egy javaslat, és utána úgy érkezik viss za, hogy azt mondják, hogy ezt az indítványt esetleg nem érdemes támogatni. Nincs meg a lehetősége sem a vidéknek arra, hogy önnönmaga döntsön azokról a pénzekről, amelyeket egyébként az európai uniós források biztosítanának számukra. Az, hogy a források t öredékeivé váltak a korábban ígérteknél, az már egy másik, általános probléma, ami teljesen természetes módon jelentkezik ma már a különböző finanszírozási területeken. Kezdünk hozzászokni, hogy a pénzből mindig kevesebb lesz. Ha az önkormányzatokat érintő több mint 150 milliárdos forráselvonást vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy az önkormányzat mint bázis, meglehetősen nehézkesen fogja tudni teljesíteni a rászabott feladatok sokaságát, és így kerülhet olyan helyzetbe, hogy kormánypárti képviselők bekiabálhatn ak a parlamentben, hogy mégsem a kormány zárja be az iskolákat, hanem az önkormányzatok. Persze, ezt egy kényszerpályán teszik. Ahogyan a kistérségi rendszerben is, ma már többször elhangzott, hogy a kormány a pénzügyi gyeplőn keresztül próbálja irányítani a rendszert, akkor azt láthatjuk, hogy ez a kistérségi rendszer önmagában nem teljesíti a rászabott feladatokat, és azzal a finanszírozási háttérrel, amit a kormány rendelkezésére bocsát, nincs is lehetősége arra, hogy az önkormányzatok maguk oldják meg a feladatokat az együttműködés keretein belül. Ez komoly problémákat vet fel, hiszen 23 évvel ezelőtt az volt a lényeg, hogy ha a kistérség felé mennek az önkormányzatok, akkor sokkal könnyebb lesz nekik. Ezzel az elvvel nem is lett volna probléma, ha ez a z elv úgy fogalmazódik meg, hogy az nemcsak pénzügyi oldalról közelíti az együttműködés területeit, hanem valós önkormányzati együttműködéseket érint. Jelen pillanatban olyan kistérségek léteznek - maradnék a mi megyénknél példaképpen , amelyeknél a külön böző települések között nincs is mindennapos kapcsolat, a működésükben nem található olyan közös pont, amelyek révén azt mondatnánk, hogy ez egy szerves kistérség.
