Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 2 (183. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újramegnyitott részletes vitájának folytatása és lezárása - IVANICS FERENC (Fidesz):
3921 A mi soproni kistérségünkben, amelybe az én választókörzetem 36 települése is tartozik, a 36 településből van olyan, ahol kettő egymástól 40 kilométerre van sugárirányban Sopronból kiindulva, teljesen más területen. Ezek a települések nem találják meg az együttműködést. Amikor ezeket a problémákat nézzük és vizsgáljuk az önkormányzatok helyzetét, akkor azt találjuk, hogy a különböző területeken különböző együttműködő önkormányzatok vannak, tehát nem az van, hogy kialakul 681012 önkormányzat, mint ahogyan ezt a nyugati példák is mutatják, amelyek a gyermekvédelmi, a szociális, az egészségügyi, a z oktatási kérdéseket meg tudják oldani, hanem a 36 településen különböző módon fogalmazódnak meg ezek, és különböző megoldásokat takarnak. Így aztán előadódhat az, hogy az uniós források felhasználásánál nem szerves fejlődés alakul ki, nem egy előre megha tározott, ágazatok között is összehangolt fejlődési lehetőséget biztosítunk, hanem esetlegesen pontszerűen valósulnak meg ezek a fejlesztések. Ez persze komoly gondot jelent. Ha a területrendezési törvényt, a területrendezési tervet nézem, ami tavasszal vo lt a parlament előtt, megint pontosan mutatja azt, hogy egyeztetések hiányában hogyan változhat meg mindenki számára megdöbbentő módon például egy út nyomvonala. Az, hogy aztán később a költségvetésben remény sincs arra, hogy ennek az útnak a felújítására pénz kerüljön, az külön szomorú dolog. Nyilván nem véletlen, hogy az ellenzéki képviselők a módosító indítványaikban nehezen tudják megfogalmazni azt, hogy miről is lehetne szó, hiszen az elmúlt évek során folyamatosan tűntek el azok a források, amelyek po ntosan megjelölnék, hogy azt a pénzt mire is lehet használni. Így aztán alkalmat teremtenek arra, hogy többszörös hivatkozással lehessen megnevezni ezeket az összegeket, és így lehetséges az, hogy különböző források úgy mutatják magukat, mint a kisgömböc, és gyakorlatilag több irányból is fedezetként jelentkeznek. (21.10) Komoly problémát jelent például az én választókerületemben a hátrányos helyzetűek foglalkoztatása, a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása, amikor például itt, a parlamentben elhangzik , hogy a kormány többet költ erre, mint az Orbánkormány. Igaz, hogy többet költ, mint az Orbánkormány, összességében, de vannak olyan szervezetek, amelyek támogatása, az egy főre, egy foglalkoztatottra jutó támogatása hússzorosa annak, mint amit mondjuk, az én választókörzetemben működő szervezet kívánna, és mégis az a kicsi szervezet nem kap támogatást. Ez a forráselosztás sem biztosítja azt, hogy mindenki egyformán működjön, és a pályázati rendszer beiktatásával eltűnik az a bizonyosság, amely révén ezt működtetni lehetne. A településeinken, tíz településen működik a Világörökségi Egyesület, amely világörökségi feladatoknak például nincsen kormányzati támogatottsága. Nemzetközi szerződésben vállal a magyar állam olyan tevékenységet, amelyre nem biztosít forrást. A feladat ugyan az önkormányzatoké, és ott csapódik le, de esetlegessé válik. Nyilván nem véletlen, hogy a világörökségek közül például Pécs a honfoglalás kori sírra, az Árpádkori sírokra, kora keresztény sírokra komoly pénzt kapott - nyilvánvaló an valamilyen módon ez visszaköszön arra, hogy hogyan is lett Magyarországnak 2004ben miniszterelnöke. Az összes többi világörökségi helyszín pedig forrásra vár, és megpróbálja finanszírozni a működést és fenntartani az állapotot. Ezért én magam is módosí tó indítványt nyújtottam be. Tegnap örömmel hallottam, hogy erre mások is készek, hogy egy olyan állandó támogatást teremtsünk a világörökségi települések számára, amely révén a minimális feladatot el tudják végezni. De sorolhatnánk több olyan kérdést is, amelyre a költségvetésben nincsen megfelelő összeg. Nem értem, hogy miért nem lehet támogatni olyan módosító indítványokat, amelyek szerény összegben például a parlagfű irtására több pénzt adnak, és olyan helyről veszik el, amely például kormányzati kommun ikációt jelent. Nem értem, hogy a Nemzeti, Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány 43 millió forintos támogatását a kormányzati tájékoztatástól miért nem lehet megítélni, és miért nem tudjuk a kisebbségeket támogatni, ha már olyan sokszor megvédjük - szavakba n persze - a parlamentben.
