Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 2 (183. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újramegnyitott részletes vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
3900 Ezek a módosító indítványok ilyenek, amelyekre Lamperth Mónika képviselő asszony utalt meg mások is itt a vitában. Például ez volt az a közös nevező, amire mi is azt mondtuk, hogy igen, megoldást kell találni, és jövő héte n a szavazásoknál lesz rá megoldás. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, államtitkár úr. Babák Mihály képviselő úr kétpercese következik. BABÁK MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tatai képviselőtá rsam azt szokta mondani, ha hozzászól az ellenzék, hogy ostoba, felkészületlen s a többi, különben sem ért az egészhez. Egy új retorikai húzással most a felelősségemet kívánja előhozni, és ezzel kíván érvelni, de ez gyenge érv. Tudja, ténylegesen felelős v ezetője vagyok a városomnak, ezt azért ön is tudhatja, mert mondták önnek. De azért jó, ha tudja, hogy a helyi adónk 500 millió forint, ebből 300 millió forinttal - pedig a helyi adó nem elsősorban csak oktatásra kellene - igyekszünk mindent megadni a gyer ekeknek. Ugyanis nálunk az a politika - nem úgy, mint önöknél , hogy a gyereknek mindent meg kell adni, mert aki nem ad meg mindent neki, az esélyt vesz el tőle. Ezt jó lesz tudniuk, kedves képviselőtársam. Aztán azt mondja, hogy nem állami feladat, hanem közös. Hagyjon már ezzel! Tudja, nálunk azt szokták mondani, hogy közös lónak túros a háta; régi parasztmondás, bölcsesség, ez tényleg így van. Ez alkalom arra önöknek, hogy mindig hektikusan, összevissza finanszírozzák az állami közoktatást, ott helyben, a településeken, falvakban és városokban. Ugyanis most lerohadt 50 százalék alá, jó, ha tudja. Szóval, azért mégiscsak borzasztó, hogy az állam a saját részét nem állja. Korábban volt 80 százalék is, és akkor mellétettük a 20 százalékot; felelősen, hangsú lyozom, Tatai képviselő úr, nem egyébként, hanem felelősen. Úgy gondolom, az állami közoktatás közoktatás. És ha mindenre azt mondják, hogy mindent közösen működtetünk, akkor mi a francnak van az állam? Akkor nem szükséges. Most már mindenhol öngondoskodás ról meg önfinanszírozásról beszélnek, akkor lassan már szükségtelen, többek közt önök teszik feleslegessé meg a parlamentet is. Úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy emelkedik az oktatásra fordított összeg - bocsásson meg, nem kívánom idős, ősz fejét kioktatni, de azért jó lehet tudni, hogy a nominális emelkedés és a reálérték közt óriási különbség van. Eltelt hét év, nyilvánvaló, hogy rengeteg infláció és költségnövekedés. Többek közt a pedagógusok béremelése is és az infláció, az mind generált a a többletköltséget, tehát ha nominálisan több, reálértéken mégis lehet kevesebb. Jól mondom? Érti, képviselő úr? Tud követni? Köszönöm szépen. (TataiTóth András: Nem jól mondja!) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Pettkó András képviselő úr, MDF. PETTKÓ ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Utoljára szeretnék megszólalni ebben a kétperces csatában, ami néhány perce zajlik itt, a tisztelt Ház falai között. TataiTóth képviselőtársamnak mondanám, hogy azér t 199094 között volt Magyarországon egy kormány, amelyet ’93ig Antall József vezetett, majd utána Boross Péter, és e kormány időszaka alatt az önkormányzatok megkapták a nekik járó jogos támogatási összeget. 1994 után, amikor én úgy emlékszem, hogy MSZPSZDSZkormánykoalíció volt Magyarországon egészen ’98ig, történt meg az a szégyenletes eset, hogy az önkormányzatoktól egyre több pénzt vettek el, és egyre több feladatot adtak az önkormányzatoknak. Ha korrektek és tárgyilagosak akarunk lenni, akkor 19982002 között az a nagymértékű csökkentés, ami a Hornkormány alatt történt, minimálisan folytatódott, majd 20022006 között az újabb MSZPSZDSZkormánykoalíció alatt, majd a 2007. és a 2008. évi
