Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 2 (183. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újramegnyitott részletes vitája - ELNÖK (Mandur László): - KARSAI PÉTER (MDF):
3770 Nagyon fontos dolgot mondott, amikor hobbiadónak nevezte a horgászok által befizetett állami horgászjegyekre s zóló összeget. Tulajdonképpen teljesen igaza van abban, hogy egy olyan szabadidőeltöltés, tevékenység, egy olyan rekreációs tevékenység, amelyet ez a nagy társadalom… Talán nem sokan tudják, hogy a legnagyobb magyarországi civil egyesület éppenséggel a ho rgászok egyesülete a maga közel 300 ezer főjével, sőt, ha ehhez hozzávesszük azt, hogy még legalább 200 ezer ember hobbiszinten szintén horgászni szokott, akkor itt félmillió embernek a dolgáról van szó vagy kikapcsolódásáról, rekreációjáról és egyebekről van szó. Nemrégiben Sáregresen részt vettem egy olyan tanácskozáson, ahol pont ezeket a dolgokat elemezgettük, boncolgattuk ötpárti jelenléttel, hogy így mondjam. (10.10) Ott egy nagyon riasztó számot jegyeztem meg abból az adathalmazból, amit a téma szaké rtői nekünk bemutattak, nevezetesen azt, hogy az utóbbi esztendőkben feltűnően csökken az ifjúsági és a gyermekhorgászok száma. Ez azért nagy baj, mert én mint civilben horgászember, igazán azt tudom mondani önöknek, hogy nem kell a zaklatott politikusi lé temet, mondjuk, idegcsillapítókkal kompenzálni. Ennek az az oka, hogy amikor kiülhetek a Duna közepére, akár csak egykét óra hosszára a Gemencierdő tövében, akkor ez nekem egykét hétre olyan feltöltődést, olyan kikapcsolódást ad, amit igazán mindenkinek csak ajánlani tudok, hogy próbálja ki. Nos, egy ilyen dolog a gyerekkorban kezdődik el, amikor az ember a gyerekét, akár az unokáját először kiviszi, és látom azt, hogy az internet elől sikerül, mondjuk, egy fél délelőttöt, fél napot vagy akár egy egész n apot eltölteni valamelyik folyó partján, ez valami hihetetlenül nagy esemény a gyerekeink számára. Azért is látom riasztónak azokat a számsorokat, amelyeket a sáregresi tanácskozáson megismerhettünk, mert pont egy olyan tevékenységtől, a természet szeretet étől, a környezettől, egy olyan tudásanyagtól - még talán ezt sem túlzás erre az ismeretanyagra mondani - fosztjuk meg, vagy nem juttatjuk hozzá a gyerekeinket, ami a távolabbiakban, a későbbiekben egyrészt duplán kamatozik is, ha pedig nincs, akkor ez óri ási nagy veszteség. Ezért mindenekelőtt javasolni szeretném Keller államtitkár úrnak… nem tudom, amúgy horgászike (Keller László: Nem.) - kár. Akkor biztosan még inkább tudná támogatni azt a javaslatot, amit Orosz Sándor képviselő úr itt felvetett. Bízom Gőgös Zoltán államtitkár úrban is, mert azon a sáregresi tanácskozáson nagyon ékes szószólója volt - ő civilben szintén horgász - ennek az ügynek. Nagyon szeretném azt - neki ezt nyilván nem kell elmagyarázni , hogy ez a pénz tényleg egy olyan összeg, ami t érdemes arra fordítanunk, hogy ez az 500 ezer ember továbbra is járhasson az országban, kikapcsolódhasson. Ezek rendkívül fontos ügyek. Ezért kérem a parlamentet, hogy ezt a módosító indítványt majd támogatni szíveskedjék, hogy az a bizonyos 200 millió f orint a halasításra, a halutánpótlásra elkölthető legyen, arról már nem is beszélve, hogy meglátásom szerint azok, akik állami horgász, halászjegyet fizetnek, joggal várhatják el minimum azt, hogy ezt az összeget visszaforgatják a vizekbe, a tavakba. A má sik ügy látszólag ettől távol esik, de mégis nagyon közel van, ez pedig az a módosító javaslat, amit ötödmagammal - Jánosi György, MSZP; Gulyás Dénes, Fidesz; Salamon László, KDNP; Béki Gabriella, SZDSZ és jómagam - jegyeztünk, és amelynek a számát most ta lán meg sem találom, de nem is olyan lényeges. Miről szól? Arról szól ez a javaslat, amit itt hosszú napirend előtti felszólalásokban, azonnali kérdésekben az elmúlt esztendőkben szóba hoztam, hogy nem tűrhető az, ami a Rádió művészeti együtteseinek vissza fejlesztése, sorvasztása terén tapasztalható. Tulajdonképpen erről szól ez a bizonyos indítvány, amelyet - még egyszer örömmel mondom - mind az öt párt képviselői támogatnak. Arról van szó, hogy a Rádió közszolgálati szerződésében nem szerepel a művészeti együttesek üzemeltetése, fenntartása. Szövegszerűen, szó szerint nem szerepel, és erre való hivatkozással bizony, amikor valamely területet kurtítás éri, akkor azt tapasztaljuk, hogy elküldenek az énekkarból, elküldenek a zenekarból, a Rádió Gyermekkórusa utazásait, fellépéseit is kurtítják. Tehát ha valóban joggal mondja azt a Rádió elnöke, hogy erre ő pénzt nem kap, akkor nekünk az a javaslatunk, hogy
