Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 1 (182. szám) - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP):
3723 BácsKiskun megye 2. vk.): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A 85. számon szereplő módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni; ez egészen a vége előtt van, az utolsó előtti. Ez az egészségfejlesztési törvénynek az 1. számú mellékletében tartalmaz módosítást, amelynek a lé nyege az, hogy két olyan, aktív ágyszámait elvesztett, illetve részben megszüntetett intézménynek állítaná vissza az eredeti, a törvényjavaslat előtti állapotnak megfelelő részét, mint az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, illetve a Budai Gyerm ekkórház. Képviselőtársaim! Elsősorban az OPNIról szeretnék most beszélni. Azt gondolom, hogy ennek az intézetnek a megszüntetése súlyos hiba volt. Az érvrendszer egyébként az intézménynek helyet adó épületről szólt egész végig, és mint tudjuk, egy intézm ény megszüntetésének az épület önmagában, vagy annak a gazdaságos vagy nem gazdaságos volta nem lehet az oka. Hiszen ezzel együtt nemcsak az épületből került ki ez az ellátás, hanem maga az a műhely, az a szellemi műhely, amely ott létrejött, és az a munka közösség, az a kollektíva, amely egyébként Európaszerte elismert és ismert teljesítményeket tudhat magáénak, az is megszűnt. (23.20) Arra próbálunk javaslatot tenni képviselőtársaimmal, hogy először tegyük lehetővé - ez egy jelzés és egyébként egy járható út is, amit mi választottunk , tegyük lehetővé azt, hogy a szükséges kapacitásokat egy ilyen nevű intézmény, egyébként országos intézmény visszakapja. Második lépésben pedig keressünk akkor otthont ennek az intézménynek, ha az a hely, ahol eddig működött , és az az intézmény, amit egyébként az adományozók tudomásunk szerint ilyen céllal adományoztak az egészségügy számára; ha önök úgy ítélik meg, hogy ez annyira gazdaságtalan és annyira nem működtethető, akkor valahol máshol keressen a kormányzat, keressen a Magyar Országgyűlés egy helyet, ahol újra föl lehet építeni ezt a magyar társadalom számára szükséges, szakmai szempontból jól működő és megalapozott intézményt. Esetleg még talán nem késő visszacsábítani azt a szakmai gárdát, aki képes azokat a betegek et, azokat az embereket ellátni, akiknek erre szüksége van. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy azt a nemzeti vagyont, azt a nemzeti kincset, ami az ott lévő kartonokban van, azoknak pedig a megfelelő és méltó gondozása az én álláspontom és véleményem szerin t ezen intézményen belül egy külön elkülönített helyen, egy külön elkülönített részen lenne. Kérem, fontolják meg ezt a javaslatot, sohasem késő helyrehozni az elkövetett hibákat, és ahogy szokták mondani, a rosszul gombolt mellényt újra kell gombolni. Ez egy olyan része a magyar egészségügynek, ami nyilvánvaló, hogy újragombolásra megérett, ez szükséges. Önök előtt a lehetőség, a módosító javaslat elfogadásával megnyílhat az út ebbe az irányba. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Hatperces időkeretben Puskás Tivadar képviselő urat illeti a szó. DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Az ajánlás 5. pontjához szeretnék hozzászólni. Ez az egészségügyi törvény 94. §át vá ltoztatja. A törvényben a 6. §ként szerepel, és a 6. §nak a (2) bekezdése. A változtatás lényege, amit benyújtottunk, az, hogy a “mentésnek minősül” című kifejezésből vegyük ki az a) és b) pontot, és a szöveg szerint következő c) és d) pont legyen az a) és b). Az egész módosítás lényege egyébként a következő. Abban az esetben, ha törvényben minősítjük, illetve törvényben meghatározzuk, hogy az a tevékenység, amely itt az a) és b) pont alatt szerepel, nevezetesen az életmentő tevékenységhez a személyek, il letve eszközök, avagy szerv, szövet szállítása, abban az esetben az egész tevékenység ezen része törvényben meghatározott alapfeladatként szerepel a mentést végző szervezeteknél. Nem azt mondom; sőt messzemenően azon vagyok, hogy ezen tevékenység, például a transzplantáció mint életmentő tevékenység nagyon fontos, garantált körülmények között végrehajtandó beavatkozás. Csupán finanszírozási oldalról ez az egész úgy néz ki, hogy a transzplantáció, illetve ezek a külön beavatkozások esetfinanszírozott tevéken ységek. Tehát a megadott beavatkozáshoz, mondjuk, egy vesetranszplantációhoz megfelelő
