Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 1 (182. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÓKAY ENDRE (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor):
3717 Az, hogy nyáron felmértek valamit, és valamilyen igények keletkeztek, és azok az igények mutattak valamit, az nem azt jelenti, hogy jövőre, két év múlva ezekből az adatok ból lehet dolgozni. Azt gondolom, hogy a képzéseket és a képzéssel kapcsolatos döntéseket lehetőleg oda kell vinni, és elsősorban a döntéseket oda kell vinni, ahol maga a szakképzés folyik. Ahhoz természetesen, hogy az a Szakképzési Alap normálisan legyen elosztva, jó koordinációra van szükség. Erre a koordinációra ez a bizonyos RFKB jó lenne, javaslattevő szerepben, de nem döntési helyzetet teremtve, és döntést hozó szerepben kellene ezt neki megoldania. Mert továbbra is azt mondom, amit az előző felszólal ásomban mondtam, hogy egy húsztagú testület, ahol ráadásul a munkavállalók érdekvédelmi szervezetei vannak tudomásom szerint túlsúlyban, és a megyék éppen hogy csak képviseltetik magukat, nem vagyok biztos abban, hogy adott térség szakképzési szükségleteit megfelelően tudják képviselni abban az esetben, ha abból a térségből például ebbe az RFKBba kevesen kerülnek be. Tehát ezért lenne szükség arra, hogy ott helyben - a “helyben”nel most természetesen nem egy kisvárosról beszélek, hanem a fenntartó és a fe nntartóval együttműködő, szakképzésben érdekelt szervezetek döntése alapján - meghozni azokat a Szakképzési Alap szétosztására vonatkozó döntéseket, amelyeket meg kell hozni. Természetesen - úgy, ahogy Kontur képviselőtársam mondta - a tiszkek erre jók len nének, hiszen a tiszkek a munkaadókkal, a szakképzésben érdekeltekkel is kapcsolatban vannak, és a helyi kamarákkal, adott megye vagy adott térség kamaráival is kapcsolatban vannak. Tehát megfelelő döntési helyzetbe tudnának kerülni, ha ezt a döntési lehet őséget nem vennék ki a kezükből. Köszönöm. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces hozzászólással Bókay Endre képviselő úr következik. BÓKAY ENDRE (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr, és elnézést kérek, hogy e késői órán még egyszer szót kértem, de a döntés logikája úgy megy, hogy az iskolák, a szakképző intézmények, amik döntöttek eddig, elsősorban a mellett döntöttek, hogy kik jelentkeznek. Hány gyerek, milyen fejkvótát tud kapni? Ugyanígy döntött a fenntartó, hiszen érdekelt volt abban, hogy minél nagyobb bevételre tegyen szert a fejkvótával. Most ez alapján őket nem érdekelte, hogy ezt követően az érintett gyerekeknek, tanulóknak vane állásuk, vane elhelyezkedési lehetőségük, tehát a népszerű szakok alapján döntöttek, és úgy vet ték fel a tanulókat, és azzal töltötték fel. Itt van egy logikai bukfenc. Mert abban a pillanatban nyilván ő azt fogja mondani, hogy ez az én érdekem, nem várhatok el tőle mást. Viszont a regionális fejlesztési és képzési bizottságokban - és hangsúlyozom, nemcsak a munkaadók, hanem a munkavállalók és a kamarák is tagjai ennek a bizottságnak, ők adják kétharmadban a bizottság tagjai számát, de benne vannak a fenntartók is, tehát benne van, a megyei, városi önkormányzati fenntartók ugyanúgy benne vannak ezekb en a bizottságokban - közösen a felől döntenek, hogy a gazdaságnak milyen szakképesítésre van szüksége. Tehát a logika megfordul. Nem a népszerűség, hanem az álláshely, hogy mire van szüksége, és a gyerek munkanélküli lesze, ha elvégzi az iskolát, vagy se m, lesze állása, vagy sem. Erről kell döntenünk, és ezt a jogot kapták meg az RFKBk. Ezt nem lehet elvenni tőlük, mert abban a pillanatban értelmetlenné válik az egész bizottság, és akkor marad a mostani rendszer. És nem véletlenül hoztam fel a példát, h ogy ugyanakkor ma a gazdaságnak 100150 ezer munkaerőre lenne szüksége, szakképzett munkaerőre, ami nincs meg Magyarországon, és nem lenne ilyen válságos helyzet a mi esetünkben, ha a képzést más irányítja, vagy más szempontok szerint irányítjuk. Köszönöm. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Hatperces időkeretben Velkey Gábor képviselő úrnak adom meg a szót.
