Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 1 (182. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - VELKEY GÁBOR (SZDSZ):
3718 VELKEY GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csak röviden kapcsolódnék először ehhez a vitához. Nos, a p robléma Magyarországon ma az, hogy a kamarák, amelyek valóban a kamarai törvény és a szakképzésről és a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény kapcsán fontos szerepet töltenek be a szakképzésben, Magyarországon rendhagyó módon - és ez az európai kamarai képzési rendszerektől alapvetően eltérő - semmilyen szinten nem költségviselők. Épp ezért nem is költségérzékenyek. Innentől kezdve igaza van a képviselőtársamnak abban, amikor azt mondja, hogy az intézmény azért képez, mert meg akarja tölteni az épületét gyerekekkel, egyszerűen azért, mert így jut hozzá a fenntartója a normatívához, és ez a normatíva biztosítja, hogy az intézmény nélkülözhetetlen legyen a képzési piacon, vagyis továbbéljen, elsősorban foglalkoztatási érdek van mögötte. A kamara esetében a kkor beszélhetnénk arról a rendszerről, amiről ön is beszél, hogyha költségviselő is lenne a kamara, és a saját forrásait kockáztatná. Akkor garantált lenne, hogy valóban a saját maga számára képezne. Sajnos ez a mai rendszerből nem következik, egy vegyes rendszerünk van, ami bizonyos kamarai képzési modellt továbbvisz, csak annak a finanszírozási lába nélkül, ezért nem működik a rendszer megfelelően. Nem erről szerettem volna beszélni, csak reagáltam röviden erre. A 11. számú ajánlási pontról beszélnék, am it nem én nyújtottam be, hanem Pánczél Károly, de az általános vitában már elmondtam, és nagyon egyetértek az ott leírtakkal, amit ő megfogalmaz. Továbbra is azt gondoljuk, hogy ebben a törvénymódosításban idegen test, nem odaillő test az egy érdekkör, egy érdekcsoport kiválasztása: a közúti közlekedésben szolgáltatást nyújtó vállalkozók kiemelt preferálása a szakképzési hozzájárulás befizetésének visszaigénylése esetén. Csak szeretnék ismét emlékeztetni mindenkit rá, hogy a jogszabály a gazdasági szereplők esetében 33 százalékban teszi lehetővé azt, hogy a saját dolgozók képzését finanszírozza a saját befizetési kötelméből, kisvállalkozások esetében 60 százalékot, és most a közúti közlekedési szolgáltatóknál 100 százalékot, senki másnál. Érthetetlen. Egy lo bbiérdek kiszolgálása, nem is értem, hogy miért csak a közúti közlekedésben; vizsgát kell tenniük a vasúti, vízi úti közlekedésben foglalkoztatottaknak is. (23.00) Érthetetlen, és számunkra e miatt az elem miatt sem elfogadható ez a javaslat. Úgy gondolom, hogy nem ide illő és semmiképp sem támogatható egy speciális érdekkör ilyen szintű támogatása. A másik pont, amihez hozzá szeretnék szólni, a 19. Nem akarom felsorolni, hogy kik javasoltá k, mert sokan vannak. Vitatkozni szeretnék ezzel a javaslattal. Ez azért is érdekes, mert egy szemléletet tükröz. Itt a tanulószerződéses képzésekről van szó, és ennek kapcsán fogalmazza meg azt a javaslatot, hogy nagyobb arányban igényelhessen vissza a ta nulószerződéses képzéshez kapcsolódóan általa kifizetett költségeket az illetékes gazdasági szereplő, aki tanulószerződéses képzést végez. Úgy gondolom, egy alapvető kérdést tisztázni kell. Erről a törvényjavaslat nem beszél, holott az egész szakképzési ho zzájárulással kapcsolatos szabályozás egyik alapproblémája ez. A dolog lényege az, hogy akkor működik jól egy gyakorlati képzés tanulószerződéses módszerrel, ha a gazdasági szereplő magának képez, ha nem professzionális képző lesz, hanem a képzési piacból vagy magából a képzésből akar megélhetésre és forrásokra szert tenni. A mai gyakorlati képzésben vannak olyan tanulószerződéses képzést végző intézmények, amelyek a tanulószerződéses bizniszből gyűjtenek be forrásokat; ennek egy részét legálisan, egy másik részét pedig - többségében - illegálisan. A törvény ezt üldözi papíron, de a gyakorlatban nem tudja igazán üldözni. Ha korlátlanul igényelhetünk vissza a tanulószerződéses képzésnél, és elválik a visszaigénylés az illető gazdasági szereplők foglalkoztatás i volumenétől, akkor ennek a képzési biznisznek az irányába toljuk el a rendszert, ami helytelen.
