Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 25 (181. szám) - Az elektronikus közszolgáltatásokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója:
3522 Elsődleges az, amit mi látunk így ellenzékből, hogy a törvény mögött n incs hatástanulmány. Természetesen tudjuk, hogy más törvény mögött sincs, ez az előző törvény tárgyalásánál is felmerült. Tudjuk azt, hogy a törvénykezés rohammunkában megy, és nincs mindenre idő, de ezek után azok a szakemberek, akik a törvényt készítik, és azok a másik oldalon levő szakemberek, akik megpróbálják módosító javaslatokkal továbbfejleszteni, a rutinjukra kell hogy hagyatkozzanak. Nem biztos, hogy ez ebben a helyzetben elég. Úgy érezzük, hogy hiányzik a problémaelemzés. Mit old meg ez a rendsze r? Kinek, mikor, milyen előnyöket hoz? Milyen kockázatok fognak felmerülni? Ezeket, úgy gondoljuk, egy kicsit mélyebben kéne elemezni ahhoz, hogy később ne problémamegoldások halmazával kelljen szembenéznünk. És úgy érezzük, hogy a fő probléma, hogy a digi tális szakadék sajnos nőni fog. Az elektronikus közszolgáltatás bevezetése láthatóan az államtitkár úr vezényletével gyorsan megy, gyorsabb a bevezetés ritmusa, mint amilyen a digitális írástudatlanság felszámolása. Kétségtelen, hogy ma már van 2700 eMagy arország pont, kétségtelen, hogy erőfeszítéseket tesz az államtitkárság, hogy ezek jól működjenek, de el kell azon gondolkodni, hogy ez mire elég, mennyire fogja segíteni a zökkenőmentes elektronikus közszolgáltatás bevezetését, vagy itt még hiány van, és nagy ütemben kellene a digitális írástudást elterjeszteni. Nem a lassításra gondolunk természetesen, a közszolgáltatás bevezetésének a lassítására; a másik oldal gyorsítására. Kerettörvény van előttünk, de úgy érezzük, hogy nincsenek funkcionális határai, nem látszik, milyen területeket kíván lefedni. Ilyesmi merül fel az emberben, hogy ha ezt bevezetjük, hol a vége, milyen kereteknél, lesze eházasságkötés, eörökbefogadás, etemetés, ami elsőre humorosan hangzik, de igazából arra mutat rá, hogy nem látju k a pontos határokat leszabályozva. A hosszú távú rögzítést hiányoljuk, mert a technológiai megoldások, amelyek a törvényben benne vannak, pár év múlva úgyis elavulnak, úgyis újra kell azokat gondolni. Nagy hiány a tevékenységelemzés. A folyamatok a régiek maradnak. Az elektronizálással ezeket rögzítjük, bemerevítjük, és attól félünk, a jelen rossz folyamatai meg fognak maradni. Úgy gondoljuk, ez nem a törvényalkotó hibája, hiszen megfordítottuk a dolgot, bevezetünk egy elektronikus közszolgáltatást, holott ezt meg kellett volna előznie egy államreformnak, a folyamatok logikus átalakításának. (20.40) A törvény igazán ekkor lett volna eredményes. Tudjuk, vannak objektív peremfeltételek, az államapparátus nehézkes, lassú a mozgása, amit az államtitkár úr és cs apata ugyan igyekszik nyilvánvalóan gyorsítani, de hát csodákat nem lehet tenni. Sajnos, erre csak azt tudom mondani, amit kiskatona koromban az őrmester mondott: tessék felgyorsulni a lajhár tempójára! Ennek jegyében nyújtottuk be mi is módosító javaslata inkat, nem keveset, mert csak aktív munkával tudjuk a lajhár szintjét elérni, amiben mi, ellenzék is megpróbálunk részt venni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : A költségvetési bizottság előadója Végh Tibor képviselő úr. Öné a szó. VÉGH TIBOR , a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Ma nagyon sok szó esett az elektronikus eljárásokról, a különböző eljárási törvényekről. A sok törvényjavaslatnál érintettük ezt a te rületet. A költségvetési bizottság november 20ai ülésén megvitatta az előterjesztést. A javaslat összefoglalja és egy törvényben kívánja rendezni a fogalmakat, alapelveket, az eljárási szabályok alapjait, és ez a törvényjavaslat legfőbb érdeme. Hátteret a d akár a cégeljárási, adóeljárási, akár a közigazgatási eljárási törvények modernizálásához. A képviselőtársam az előbb egy történelmi példát említett, én egy más példát ragadtam meg. Azt gondolom, hogy a törvényjavaslat jelentősége a kézzel írott kódexek és a nyomtatás viszonyához mérhető. Szándékosan nem a nyomtatott sajtó és az interneten fellelhető információk viszonyához
