Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 25 (181. szám) - A költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. FAZEKAS SÁNDOR, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
3503 ideológiai vitát kell folytatni, hanem az államnak kizárólag megrendelőnek kell lennie szerényen és tisztelettudóan, valamiképpen őrködve a minőség fölött, és ellenőrizve azt, amit ellenőriznie kell. Ennyiben azonban, még ha több szervezet jönne is létre, még ha egy meghatározo tt fázisban az átalakulás szükségszerű lépéseként a Szászfalvi László által revelált káosz és anarchia réme válnék is átmenetileg valóságossá, még akkor is ez a tisztultabb és helyesebb lépés, mint megmaradni e kiegyezéskori, sokszorosan eltorzult, ámbátor a GDP és az államháztartási kiadás jelentős részét jelentő vagy igénylő állapot mellett. Végezetül: e néhány héttel ezelőtt megtartott bizottsági ülés többsége, 9 képviselő általános vitára alkalmasnak találta a törvényt, ellenben ellentétes szavazat nem volt, 6an tartózkodtak. A kisebbségi véleményt majd képviselőtársam fogja ismertetni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Valóban, a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül a sor. Fazekas Sándor képviselő úr fogja ezt megtenni. Parancsoljon! DR. FAZEKAS SÁNDOR , az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az emberi jogi bi zottság november 4ei ülésén tárgyalta meg az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Az ülésen jelen lévő ellenzéki képviselők nem támogatták a javaslat általános vitára bocsátását. A bizottság valamennyi tagja egyetértett abban, hogy ez a törvény, ha nem is az egész magyar közfeladatot ellátó intézményrendszert, de az intézményrendszer mintegy 80 százalékát erőteljesen érinti. Ez pedig azt jelenti, hogy Magyarország minden polgára valamilyen formában, de meg fogja érezni a javaslat következményeit. Éppen ezért nem értettünk egyet azzal a rövid határidővel, hogy a költségvetési szervek saját gazdálkodásukat egy év alatt szinte teljesen át kell hogy alakítsák. A rövid határidő miatt ugyanis ezen szervezetek szolgáltatásainak színvonala csökkenhet, amit egyértelműe n a szolgáltatások igénybe vevői, azaz a polgárok fognak elszenvedni. Tisztában vagyunk azzal, hogy a törvényt át lehet erőltetni az egész magyar közfeladatot ellátó intézményrendszeren, de az biztos, hogy nem fog hatékonyan működni. Egyáltalán nem látjuk a szabályozási kényszert, ami indokolná egy ilyen törvény megalkotását. Vannak kaotikusabb, illetve szabályozatlanabb területek is Magyarországon. A kormány ezzel szemben megint egy olyan szabályozást készít, amely kikerülve a fenntartó önkormányzatokat, f elülről nyúl be az intézményrendszer jelentős részébe. Az Állami Számvevőszék, a közigazgatási hivatalok, az ügyészség, és sorolhatnám, hány további hivatal ellenőrzi ezeknek az intézményeknek a működését, az önkormányzatok erre vonatkozó szabályait. A biz ottsági ülésen felmerült az is, hogy vajon alkotmányose a szabályozási javaslat, és nem kellenee a törvénycsomagban kétharmados törvényt módosítani. Nevezetesen, a kisebbségi törvény elég tág autonómiát enged a kisebbségeknek az önkormányzataikban és az általuk fenntartott intézményekben is. Ez az autonómia a gazdálkodást is magában foglalja. A javasolt szigorítások rendkívüli mértékben megnehezítik az autonómiát gazdálkodási oldalról. Ezért merült fel a bizottsági ülésen, hogy talán módosítani kellene a kisebbségi törvényt és az önkormányzati törvényt is. Mindezek kapcsán elfogadtuk a Pénzügyminisztérium képviselőjének azon érvelését, hogy élesen el kellene választani a közfeladatellátást, illetve ezt a bizonyos törvényt, mert a törvény csak költségvetés i szervekről akar beszélni, ám úgy érezzük, hogy ahhoz, hogy a törvényt valóban el tudják fogadni, alkalmazni tudják az önkormányzatok, előbb tisztázni kellene végre a kötelező közfeladat ellátását és annak mindenkori kormányzati ellentételezését.
