Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 25 (181. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - LENGYEL ZOLTÁN (MDF):
3368 lehetőséget nyújt az intézményeknek arra, hogy maguk válasszanak egy úgynevezett szolgáltatói kosárból, hogy milyen típusú képzésre, milyen típusú fejlesztésre, szakértelemre van szükségük, vagy éppen mi az, amit saját maguk az intézmény p edagógusaival tudnak kifejleszteni, felhasználni. A másik nagyon fontos eszköz a költségvetésben az “Új tudás” program kapcsán megfogalmazódó intézkedések. Képviselő úr jól látja, hogy ezek számos ponton elmaradnak attól, amit szerettünk volna, amit eredet ileg terveztünk, mert a közoktatás területe sem vonhatja ki magát a kötelező költségvetési takarékosság alól. Mégis több mint jelzésértékű az az intézkedéscsoport, amelyik például a halmozottan hátrányos helyzetű diákokkal dolgozó pedagógusoknak nyújt több letjövedelmet, amelyik az osztályfőnöki pótlék emelésével fejezi ki ennek a munkának a fontosságát, amelyik számos területen többletforrásokat, többletlehetőségeket biztosít a közoktatás szakmai fejlesztésére. Abban is igaza van képviselő úrnak, és azzal i s egyetértek - mint ahogy erre a kerekasztal Zöld könyve is felhívja a figyelmet , hogy nem térhetünk ki a közoktatás stratégiai problémáinak megoldása elől sem. Mert miközben az önkormányzatok többsége jó gazdája, támogatója a rábízott intézményeknek, ak özben itt a költségvetési vitában is mindannyian arról beszélünk, hogy ebben a rendszerben ma nem jól, nem hatékonyan hasznosulnak a források, hogy egyszerre hiányzik a forrás az intézményben és az önkormányzatnál, hogy egyszerre elégedetlen fenntartó, int ézmény és pedagógus. Ezt a rendszert az alapoktól kell értékelni, levonni a húsz év oktatásfejlesztési működésének a tapasztalatait, és ezután a szakma és a politika konszenzusával közösen meghozni a szükséges döntéseket. Köszönöm szépen, hogy meghallgatta k. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Lengyel Zoltán frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Demokrata Fórumból. LENGYEL ZOLTÁN (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A mai felszólaláso m címe az lenne, hogy “Rekviem egy falusi hitoktatóért”. E Ház falai között nagyon sok hírességről megemlékeztünk valamilyen alkalomból. Úgy gondolom, hogy most, amikor az előttem felszólaló is a közoktatással foglalkozott, nem szabad elmennünk a mellett a mínuszos hír mellett, ami végigszaladt az országos sajtón néhány héttel ezelőtt, amely szerint Sáregresnél az intercity személygépkocsival ütközött, amelynek során egy nő megsérült. Nagyon sajnálatos volt, hogy a netpolgárok ezen felbuzdulva gyorsan párhu zamot vontak a hölgy autóvezetők, a szőke hölgyek és a vasúti átjáró kapcsolatrendszeréről, és igen goromba bejegyzésekkel illették ezt a hírt. Goromba bejegyzésekkel illették akkor, amikor nem tudták, hogy mi áll e mögött a hír mögött, ki szenvedte el ezt a balesetet, és mit jelent a vidéki ember, a vidéki életközösség és oktatás számára egy falusi hitoktató. Ez a falusi hitoktató egy családotthonhálózatban olyan gyerekekkel foglalkozott, akik különösen veszélyeztetettek voltak, és a családi körből ki kel lett őket vonni. Ez a falusi hitoktató képes volt a szabadnapján ezek közül a gyerekek közül néhányat hazavinni, hogy családi körben el tudjanak költeni egy szombati vagy vasárnapi ebédet, esetlegesen vacsorát. És foglalkozott közösségteremtéssel egy egész kistérségben, járt faluról falura, bejárt a városba, hittanórákat tartott, táborokat szervezett, és megtett mindent annak érdekében, hogy minél tartalmasabb legyen az egyre sivárodó vidéki, falusi, kisvárosi gyerekek élete. Juttatás nélkül foglalkozott mi ndazokkal, akik arra rászorultak voltak, és juttatás nélkül foglalkozott mindazokkal, akik nem voltak rászorulók. Ennek a tevékenységnek az volt a csodálatos része, hogy közösséget tudott teremteni olyanok között, akik szegények voltak, és olyanok között, akik tehetősebbek. (8.20) Közösséggé tudta kovácsolni a falu, a falvak gyerekközösségét, a fiatalságát, és tudott segíteni az időseken is. Egyetlen hitoktatóról beszélek most, de higgyék el, tisztelt képviselőtársaim, a mai
