Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 19 (179. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3039 javaslatok befogadására és megtárgyalására most a törvény tárgyalása kapcsán, amelyek jobbá, gördülékenyebbé és hatékonyabbá teszik az egészségügyi ellátást. Erről szól a parlament, hogy ezekről beszéljünk, vitatkozz unk, és lehetőség szerint konszenzust tudjunk kialakítani ezekben a kérdésekben, és akkor szerintünk ez a törvényjavaslat az egészségügyi ellátás fejlesztését szolgálja, és mindenképpen elfogadásra javasoljuk a tisztelt Háznak. Köszönöm szépen. (Taps az MS ZP soraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kökény Mihály következik, 8 perc 50 másodperc a rendelkezésére álló idő. Parancsoljon! DR. KÖKÉNY MIHÁLY , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök ú r. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény módosításáról beszélünk, akkor röviden nem árt visszatekinteni e törvény történetére, a törvény végrehajtásának a folyamatára. Senkit nem lep meg, ha felidézem, hogy ez a jogszabály összehangolt politikai támadás kereszttüzébe került a megalkotása után szinte azonnal, és ez teljesen független volt a tényleges szakmai megfontolásoktól. Sokan biztosak voltak abban, hogy a politikai támadás alatt összeroppan a törvény végrehajtása. Emlékeztetem a képviselőtársaimat, hogy 27 bírósághoz adtak be keresetet az időközben megszületett miniszteri határozatok ellen, abban bízva, hogy majd a bíróságok megsemmisítik ezeket a határozatokat, és e nnek következtében maga a jogszabály is megsemmisül. Azonban a bíróságok minden keresetet elutasítottak. Ennek a politikai össztűznek a másik színtere a regionális egészségügyi tanácsok fórumrendszere volt, hiszen egyes tanácsok kéthárom perc alatt döntöt tek arról, hogy nem kívánnak érdemben foglalkozni azokkal a kérdésekkel, amelyeket a törvény feladatkörükbe utalt. Most nem akarom részletezni, hogy milyen vezetésű tanácsokról volt szó. A miniszter és az akkori kormánykoalíció magára maradt a törvény végr ehajtásában. Azonban a bírósági elutasítások után és a józan szakmai megfontolások előtérbe kerülését követően megnyugodtak a kedélyek, és ha nehezen is, de megtörtént a törvény végrehajtása. Az idén szeptemberben meghozott és kihirdetett alkotmánybírósági döntés után azonban megint többen elérkezettnek látták az időt, hogy visszatérjenek a korábbi politikai logikához, annak ellenére, hogy nyilvánvalóvá vált, hogy az Alkotmánybíróság nem az egész törvényt semmisítette meg, hanem a kapacitáselosztás egyes el járási és hatásköri kérdéseiben foglalt állást. Határozott indoklása több fontos megállapítást tett a kapacitások elosztásával kapcsolatban. Közülük is kiemelkedő jelentőségű az az álláspont, amely szerint a szakellátási kapacitások elosztása nem önkormány zati, hanem állami feladat. Az Alkotmánybíróságnak ez a véleménye határozta meg az új eljárás kialakításával kapcsolatos kormányzati mozgásteret. Tisztelt Országgyűlés! Szeptember után az egészségügyi kormányzatnak döntéseket kellett hoznia abban a kérdésb en, hogy elkészítie az új szabályozást, vagy a kapacitások elosztásában tudomásul vesz egy befagyott, mozdíthatatlan helyzetet. (9.00) Nyilván amellett szóltak nyomósabb érvek, hogy új szabályozás szülessen, hiszen egyébként nem tudunk mozdulni, és a törv ény hatálybalépése óta eltelt idő tapasztalatai is erősítették a törvény egyes pontjainak a módosítási igényeit. Nem beszélve arról, hogy a járóbetegellátással kapcsolatos kérdéseket is újra kellett gondolni, hiszen a korábbi törvény 2006. december 31éve l rögzítette a járóbetegszakellátási kapacitásokat. Elnök úr, a szocialista frakció véleménye szerint a benyújtott törvényjavaslat messzemenően kielégíti az Alkotmánybíróság határozatában megfogalmazott követelményeket, és az egészségügyi ellátórendszer f ejlesztéséről szóló törvény egyéb rendelkezéseinek módosítását jó irányba tett