Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 18 (178. szám) - A nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről és a kárenyhítési hozzájárulásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - JAKAB ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz):
3016 idő kell. Ezért azt szeretném kérni a minisztériumtól, hogy ne akarjuk gyorsan lezárni a vitát. Hagyjunk időt arra az általános vita után, hogy közös bizottsági módosító javaslatokat fogalmazzunk meg, mert a hozzászólásokból számomra kiderült, hogy minden oldalon megvan a felelősségérzet arra, hogy csak és kizárólag ezzel a szabállyal, ennek a javításával tudjuk ezt a problémakört rendezni. Ha ezt most nem fogjuk javítani, akkor lehetséges, hogy ellenkampány lesz és nem sikeres végeredmény. Azt gondolom tehát, hogy összefogás kell és bizottsági módosító javaslatok kellenek. Ne siessünk a lezárással meg az elfogadással, hanem hagyjunk időt arra, hogy közös bizottsági módosítókkal javítsunk rajta. S még egy elem, amiről két mondatban szeretnék beszélni: úgy gondolom, már nem probléma, ha nem megy a kockázatközösség növelése. Azért nem probléma, mert akkor a kifizetési kény szer sem jelenik meg ebben a körben. Ez tehát kvázi pariban van. Bár nem lenne haszontalan, mert a kockázatközösség nagysága érdemben javítja a helyzetet, mert a kockázat vagy a kár korlátozottan jelentkezik. Köszönöm a türelmet. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Kös zönöm. Jakab István képviselő úr kétpercese következik. JAKAB ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Ma este utoljára szólok. Azzal szeretném indítani, hogy renitens ellenzéki képviselőként vettem a fáradságot, és előszedtem a 2005. évi indító dokumentumokat. Holnap szívesen prezentálom ezeket, de ha megvárják, még ma behozom. Részletesen, és pontosan azért, mert fontosnak tartottam. Jómagam vezettem a bizottsági ülést, amikor az elmúlt évben a fagykár miatt zajlott a vita ebben a Házban, ha mé g visszaemlékeztek rá. Van némi élményem, hogy hogyan nézett ki SzabolcsSzatmárBereg megye abban az időszakban. Van erről egy kevés élményem. Itt is változatlanul el kell mondani, hogy nem lehet egy országrészt magára hagyni. Az egy rendkívüli helyzet vo lt. Most sem kérünk mást, mint azt, hogy ha újra napirendre kerül, újra asztalra kerül a tervezet, akkor hozzáértő, felnőtt emberként, felelősen gondoljuk végig. Igen, hiányoltam a külföldi tapasztalatokat. Nem azt mondtam, hogy minden európai uniós tagáll amban van, hanem azt, hogy egyet se láttam bemutatva. Ezt mondtam! És talán nem baj, ha más kárán akarunk tanulni. Az a meggyőződésem, hogy az üzleti biztosítókkal ugyanúgy le kell ülni, és meg kell nézni, hogy mi lesz a nonprofit egyesületekkel, hogyan vi szonyulunk az üzletiekhez, és hogyan működik majd ez a rendszer. Nekem ez a meggyőződésem, ez a véleményem. Erre egyértelmű, világos választ nem kaptam. Remélem, majd a részletes vitában kapok, és nyilván majd a módosítókat is hozzá fogjuk rendelni. Köszö nöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm. További három kétperces jelentkező van. Elsőként megadom a szót Czerván György képviselő úrnak. CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Itt van előttem a két évvel ezelőtti jegyzőköny v, amikor ugyanezt a vitát folytattuk le. Ebből készültem, de eltekintek tőle. Akkor is ugyanitt tartottunk, csak akkor nem volt semmilyen tapasztalatunk a rendszerről. Hogy jogilag mit lehet vagy mit nem lehet tenni? Az lehet a mi hibánk, hogy nem vagyunk minden uniós jogszabállyal tisztában, de ha világosan le van írva, akkor talán mi is megértjük, hogy ha nem lehet a 250 felettieket a de minimis szabály miatt, akkor fölfogjuk, de ettől még irritálhat bennünket. Horváth János bácsinak pedig igaza van: kár , hogy nem mi irányítjuk az EUt, de sajnos
