Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 18 (178. szám) - A nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről és a kárenyhítési hozzájárulásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Lezsák Sándor):
3013 Négy kétperces a monitoron. Örvendi László József képviselő úr! ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz) : Tisztelt Országgyűlés! Kapcsolódva ahhoz a dilemmához, hogy kik legyenek a kötelezettjei ennek a biztosítási rendszernek, egyáltalán nem tudom elfogadni azt, hogy a nagyvállalkozásoknak n em lesz kötelességük a rendszerbe belépni. Miért van ez, hogy megint a nagyokat kivesszük? (Demendi László: Nem így van.) Miért van az, hogy ha kötelező jellegűen vesszük az önkéntes biztosítást - vagy nem is tudom, most már kötelező biztosításnak mondom e zt a kárenyhítési rendszert , akkor ebből a nagyüzemek, a nagyvállalkozások miért esnek ki? (Demendi László: Nem esnek ki.) Nekik lehet a biztosítórendszerrel biztosítást kötni? Ebben a rendszerben nem lehet? Tegyük bele a törvé nybe, hogy legyen! A másik dolog, az őstermelőkkel kapcsolatban: amikor a mezőgazdasági bizottságban tárgyaltuk az őstermelők önkéntességét, akkor bizony a kormányzati előadó olyan megjegyzést tett, ami szöget ütött a fejembe, hogy majd aki nem csatlakozik a rendszerhez, az majd nem kap támogatást. Milyen támogatást nem kap? Nehogy úgy járjunk már, mint a 2006os történelmi bázis megállapításnál, hogy majd utólag megtudja az őstermelő! Ha valami szankció jár azért, hogy az őstermelők nem csatlakoznak ehhez a rendszerhez, akkor írjuk le, hogy milyen szankciókkal fog szembekerülni, hogy számítson erre az őstermelő! Úgyhogy a tagokat, az önkéntességet és a kötelezőséget így gondolom. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Soron kívüli kétperces, Gőgös Zoltán á llamtitkár úr! GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Azért kértem szót, elnök úr, nem terveztem, de most már szeretném leállítani ezt a dilemmázást egy ügyben. Az Európai Unió csak a de minimis szabályok alá tartozó ki s- és középvállalatok esetében engedi meg az ilyen típusú alapok működtetését. Képviselő úr, mielőtt a fóbiája növekedne a nagyvállalatokkal szemben, hogyan szedjek én be olyanoktól pénzt, akik nem kaphatnak ebből vissza? Milyen alapon fizettessek be ide e setenként több tízmillió forintot? Mert az a 800 forint hektáronként is lehet tízmilliós tétel, és nem kaphat belőle vissza, mert tilos, az őstermelő meg ebből marad ki, ha nem száll bele; nem a támogatásból, hanem a kárenyhítésből. Egyébként annyit még sz eretnék mondani, mert úgy látom, hogy sokan nem értik, hogy miről van szó: képviselőtársaim, ha most ebben az agrárszakma nem áll össze, ezt a törvényjavaslatot nagyon szívesen visszavonatja a Pénzügyminisztérium. Ugyanis ebben a helyzetben 3 milliárd fori ntot minimum be kell hogy rakjon a kasszába. És azért szeretném mondani, ha a de minimis szabályok mentén dolgoznánk, mert egyébként meg abból adhatunk pénzt ilyen esetre, mint ahogy most is adtunk, még utólag is az almásoknak, még az idén is a tavalyi fag ykár kapcsán. Úgyhogy eljutottunk a 7 milliárdig, képviselőtársaim, ebből 6,5 volt az állami támogatás. Ez 7500 euró/3 év egy üzemre, ki lehet számolni, hogy ez mekkora kis összeg. A másik, hogy nemzeti szinten maximum 44 millió euró, háromévente. Ez nem t öbb, mint tízmilliárd forint, háromévente, országosan. Ebből az alapból minimum 15 képződik. Úgyhogy nagyon kérném a képviselőtársaimat, mielőtt abba az irányba megyünk el, hogy már megint ez a szemét kormány megsarcolja a parasztokat, ha ebben nem fogunk össze, ebből nem lesz semmi. De utána ne álljanak oda az út szélére, hogy tüntessenek, hogy az adófizetők meg fizessék ki a kárukat! (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm. Kettő percben Jakab István képviselő úr.
