Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 18 (178. szám) - A nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről és a kárenyhítési hozzájárulásról szóló törvényjavaslat általános vitája - HERBÁLY IMRE (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VELKEY GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (Lezsák Sándor):
3012 HERBÁLY IMRE (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én egyetértek e törvénytervezet filozófiájával. Úgy gondolom, hogy meg kell próbálni ezt az utat is. Annál is inká bb egyetértek vele, mert ha az elemi károk esetében látja a magyar társadalom többsége, hogy a magyar gazdák is akarnak tenni valamit azért, hogy a káruk enyhüljön, akkor jobban elfogadják azt, hogy a magyar állami költségvetés is betesz ebbe a kasszába. M ég a vidéken élő emberek sem értik akkor, amikor a gazdatársaik bajban vannak, hogy milyen alapon kapnak ők támogatásokat. Csak azért, mert kimennek az utcára? (Dr. Medgyasszay László: Enni akarnak.) Nem értik a kereskedők, nem értik a kisiparosok, hogy ők miért nem kapnak támogatást, ha kár éri őket. Őket is érheti. (Dr. Medgyasszay László: Megmagyarázzák.) Köszönöm szépen, képviselő úr, a magyarázatot. Én most éppen azt csinálom, hogy elmagyarázom, hogy miért fontos ez az agrárkárenyhítési dolog. Azt gon dolom, hogy ha azt akarjuk, hogy a magyar társadalom szolidáris legyen a gazdatársadalommal, akkor egymással is nagyobb szolidaritást kell vállalnunk. Csak szeretném mondani, hogy a 200 fő feletti nagyüzemek is tudnának, tudnak segíteni egymáson, ha akarna k. Nem szeretnék emlékeztetni, de mégis emlékeztetnem kell a régmúlt KTAra, a Kölcsönös Támogatási Alapra. Ezt megcsinálhatják ők is. Egyébként pedig azt gondolom, egyelőre nem az ő problémájuk a legnagyobb problémánk. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándo r) : Köszönöm. Továbbra is három kétperces következik, elsőként Velkey Gábor képviselő úr. VELKEY GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm szépen. Nem szeretném, ha félreértést okozna a hozzászólásom. Jakab Istvánnak mondom, csak hogy tiszta legyen. Én nem azt mondtam, hogy nem kellett volna adni, hanem azt mondtam, hogy annak következtében, hogy azok, akik nem kapcsolódtak hozzá, és mégis kaptak, lett az az eredmény, hogy a csatlakozási kedv nem növekedett, hanem csökkent. Rá kell nevelni az embereket arra, hogy érdemes nek ik csatlakozni. Lehet, hogy az első évben ezt nem lehetett, csak szeretném, ha tiszta lenne. Ez egy következmény, mert az állam szolidárisan és az emberek, termelők problémáit átérezve adott. És ahelyett, hogy ennek az lett volna a következménye, hogy még többen csatlakoznak, éppen hogy nem csatlakoztak. Én arról beszélek, hogy a jövőben kell nagyon keményen odafigyelni a tájékoztatásra, mert ha nincs tájékoztatás, ez a folyamat gyorsulhat. Oda kell figyelni a tájékoztatásra, az információadásra. Azt is mon dtam - ugye , hogy ha az első évben bekövetkezik egy érdemi kár, és az alap még nem gyűlt föl, akkor az állam nagyobb arányban - úgy, mint akkor - nyúljon bele a zsebébe, fizessen, de csak azoknak, akik csatlakoztak, és a következő évben csatlakozni fogna k azok is, akik nem csatlakoztak, és ezért nem kaphattak kárenyhítést. Azt gondolom, hogy az érdekeltség megteremtése az az út, amin járni lehet, és ami azt eredményezheti, hogy nagyobb lesz a csatlakozási kedv. Ebbe az irányba kell mennünk. Czerván képvis elő úrnak mondom, hogy én teljesen egyetértenék azzal a technikával, hogy a profitorientált biztosítókat bevegyük, de a profitorientált biztosítók azért nem kötnek az elemi károkra biztosítást, mert kiszámíthatatlan számukra az ezzel kapcsolatos kockázat.. . (Czerván György: Aszályra!) Aszályra - így van! (21.40) Kiszámíthatatlan, és ebből adódóan ilyen felelősséget nem vállalhatnak, nem vállalnak, ezért nem várható, hogy bekapcsolódnának ebbe. Úgy gondolom ellenben, hogy a profitorientált biztosító k szerepe a kiegészítő biztosításokban ebben a körben is érvényes. Itt az a kérdés, hogy a kár milyen arányáig megyünk el, mert odaérhet a kiegészítő biztosítás a profitorientált cégeknek. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) :
