Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 18 (178. szám) - A nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről és a kárenyhítési hozzájárulásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZABADOS JÓZSEF, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója:
3001 moduláció kérdése - megint egy idegen szót kell használni , hogy esetleg a modulációs átcsoportosításból lehetne pluszforrásokat bev onni. Ez nyilván, azt hiszem, nem csak rajtunk múlik, itt megint az uniós tárgyalások végét jó lenne látni, már azt, ami ezzel kapcsolatos. Fölmerült a változás, hogy korábban a szántó volt megfogalmazva, most pedig egyéb termőföldterület, hogy akkor ez a gyep, legelő, erdőgazdálkodás és itt van még a víztározók kérdése is, hogy ez hogy érinti. Szintén fölmerült a kisebbség részéről, hogy minek kell új szervezeteket létrehozni, már hogyha újakat kell egyáltalán létrehozni az agrárkárenyhítésre, illetve agr árkármegállapításra. Szintén téma volt a profi biztosítók bevonása - mert mégiscsak az lenne az igazi, ha a biztosítók rendeznék a különböző káreseményeket , a nonprofit szervezetek bevonása, illetve a régifajta konstrukció, amikor a biztosítási díj kerü l támogatásra, valamint hatástanulmány elkészítésének az igénye. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) A végeredmény pedig az lett, hogy a 12 igen mellett 9 nem, illetve 1 tartózkodás fogalmazódott meg, tehát az általános vitára a kisebbség nem tartotta alkalmasnak az előterjesztést. Köszönöm. Elnézést kérek, elnök úr. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Szabados Józsefnek, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadójának. Öné a sz ó, képviselő úr. SZABADOS JÓZSEF , a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A költségvetési bizottság is megtárgyalta az agrárkárenyhítési rendszerről szóló törvényjav aslatot, és a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartotta, és támogatja. Természetesen kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, amelyet a bizottság tagja kisebbségi véleményként el fog mondani. A bizottsá g nagyon fontosnak tartja a törvény megalkotását, hiszen a 2007ben megalkotott, önkéntességre épülő törvény sajnos nem állta ki az idők próbáját. Én magam is szorgalmazója voltam annak idején, 2006ban a törvényelfogadásnak, de sajnos szenvedői is voltunk mi SzabolcsSzatmárBereg megyében a 2007ben a már bevezetett törvénynek. Elsősorban azért, hiszen az önkéntesség nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem alakultak ki azok a veszélyközösségek, kockázatközösségek, amelyek megfelelő alapot teremthet tek volna a közös kártérítési vagy kárenyhítési alap létrehozására. Nem alakult ki a termelőkben saját felelősségük erősítése, és az állami gondoskodásban hittek, hisznek még sajnos ma is többen. A törvény célja tehát az, hogy a termelők befizetéséhez az á llam ugyanannyi költségvetési hozzájárulást tegyen hozzá, és a nem biztosítható károk fedezetére kárenyhítést tudjon nyújtani a gazdáknak. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a törvény címe is agrárkárenyhítési és nem agrárkártérítési rendszerről szól, hiszen maga a törvény is megfogalmazza azt a hozamértékcsökkenésmértéket, amelytől belép a kárenyhítés, és megfogalmazza természetesen a kártérítés mértékét is, azt is 80 százalék hozamértékkiesésig, illetve a kedvezőtlen adottságú területeken 90 százalé kos hozamértékig fogalmazza meg. A törvény kötelező jellegűvé tétele, azt gondoljuk mi is, a közös kockázat megfelelő alapot teremt a kárenyhítés mértékéhez. A törvény nagyon korrekten és egyértelműen megfogalmazza az alapfogalmakat, a hozamértékcsökkenés t, a referenciahozamértéket, a tárgyévi hozamértéket, megfelelőképpen meghatározza a kárenyhítési hozzájárulás mértékét, a befizetési határidőt és természetesen azt is, hogy nem fizetés esetén adók módjára behajthatók a díjak. Azt gondolja a költségvetési bizottság többsége tehát, hogy bízva abban, hogy nemcsak a kötelező mezőgazdasági vállalkozások és szövetkezetek vagy szervezetek lépnek be, hanem az őstermelők többsége is magáénak érzi a törvény fontosságát, megfelelő alap képződik. Azért szeretném aláh úzni az őstermelők önkéntes hozzájárulását, amely nyilván az önkéntes vállalásból következően kötelezővé válik, hogy azokat az embereket sújtják ezek a természeti károk általában, akik minden bajnak ki vannak téve a mezőgazdaságban is, sajnos őket érinthet i legérzékenyebben
