Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 18 (178. szám) - Dr. Bosa Nenadić, a szerb Alkotmánybíróság elnökének és kíséretének köszöntése - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz):
2933 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház ! Hölgyeim és Uraim! Két módosító indítványhoz szeretnék kommentárt fűzni, és megpróbálni meggyőzni önöket, hogy értelmes célokról van szó, és kérni önöket, támogassák ezeket a módosító indítványokat. Az egyik a 218. sorszámú 129. módosító indítvány, a más ik pedig a 221. sorszámú módosító indítvány. Miről van ezekben szó? Összefüggnek egymással. Az agrárium és a vidék szellemi infrastruktúrájáról szólnak ezek a módosító indítványok. Az, ami az utóbbi időszakban ezzel a szellemi infrastruktúrával történt, mi nősíthetetlen. Néhány számot, ha ehhez mondhatnék. 2005ben, az utolsó ebből a szempontból mérhető békeévben még 23 kutatóintézete volt az agráriumnak, ebből mára maradt hat, amelyeknek az összevonási terve is az asztalon fekszik. A többi vagy költségvetés i forrás nélkül egyetemekhez került, és nagyon nehéz helyzetben vannak, hiszen az egyetemek nem képesek finanszírozni az így odatelepített kutatóintézeteket. Állami feladatokat dedikálunk az egyetemeknek ezek révén, például amiről Orosz Sándor képviselő úr is beszélt, génmegőrzési feladatokat, génbanki tevékenységeket, kötelező állami feladatokat látnak el ezek az intézetek, és rákényszerített a tárca vagy a kormány az egyetemekre egy olyan egyoldalú szerződést, amelyben az egyetemek úgy vették át ezeket a kutatóintézeteket állami feladatostul együtt, hogy ehhez egyetlen fillér költségvetési forrás nem áll az egyetemek rendelkezésére, feladatfinanszírozás címén sem. Tehát nem arról szól a történet, hogy csak az intézmények működtetéséhez nem járul hozzá az á llam, és azt mondja az egyetemnek, tartsd fenn te ezt az intézetet, hanem a kötelező állami feladatok finanszírozásához sem szán egyetlen fillért sem a magyar költségvetés. Ráadásul itt valóban olyan kötelező feladatokról van szó a kutatóintézetek, a génba nki hálózat esetén, amelyről Orosz Sándor képviselő úr is szólt, amelyek nemzetközi egyezményekben, általunk is aláírt, illetve ratifikált nemzetközi egyezményekben állami feladatként dedikálják a saját génkészletünk fenntartását, a saját fajtáink megőrzés ét, a biodiverzitás, a kultúrnövény, kultúrfajbiodiverzitás fenntartását is. Tehát nem választható feladatról van szó, hanem minden nemzet kötelező saját feladatáról van szó, az államnak magának kell ezeket a feladatokat ellátnia. Nos, ezek a törzsültetv ények, magbankok, génbankok különböző állapotban vannak, ezek ebben az agrárintézményrendszerben voltak, ami gyakorlatilag három év alatt eltűnt. Egy részük gazdasági társasággá alakult, és bizonytalan a sorsa. Például a gyümölcskutató intézetek elképeszt ő állapotban vannak, nem képesek ezeket az alapfeladataikat ellátni abban a konstrukcióban, amibe kerültek. (15.10) Vagy a szőlészeti és borászati kutatóintézetek odakerültek az egyetemekhez. Négy ilyenünk van, ezek stratégiai ágazataink. A gyümölcstermesz tés is, a szőlő, a bor is stratégiai ágazataink, és ezek kikerülvén az állami keretek közül bekerültek - például a szőlészeti és borászati kutatóintézetek - az egyetemek keretébe úgy - mondom még egyszer , hogy az átadott állami feladatok ellátásához egye tlen fillér is rendelkezésre állna. Ha megnézzük a számadatokat, hogy az utóbbi négy évben ezzel az infrastruktúrával mi történt, elképesztő képet kapunk. A mezőgazdasági középfokú szakoktatás és szaktanácsadás intézményeinek 30 százalékkal csökkent a költ ségvetési forrása az elmúlt négy év során. Ugye, tudjuk, három tiszkbe szervezték a szakközépiskolákat, ahol három intézmény maradt meg összesen, a központok, a többi telephellyé lett degradálva ez alatt az időszak alatt, és ehhez a központhoz tartoznak ez ek az intézmények. Mondom, 30 százalékos költségvetéscsökkentést éltek meg ezek az intézmények. A közművelődési intézményeknél, amelyek az agrárvidék vonalhoz tartoznak, 27 százalék ez a csökkenés. Az agrárkutatóintézeteknél, amiről az előbb szóltam, a költségvetési csökkenés 52 százalék, és az agrárkutatás, tanüzemek, felsőoktatás támogatása, ami ezen a kutatóintézeti hálózaton kívüli, 25 százalék a csökkenés. Ha a teljes szellemi infrastruktúráját nézzük az agráriumnak és a vidékfejlesztésnek, amire ol yan büszkék vagyunk, új faluprogramot hirdetünk és új virágkort a vidéknek, akkor azt tapasztaljuk,
