Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 18 (178. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár:
2842 számolt be neki: “Hoztunk szigorú rendelkezéseke t, körülbelül 280 emberre szabtak ki halálos ítéletet. A bíróságok munkájába a párt nem avatkozott be.” Micsoda álszent szöveg! “De amikor a halálos ítéletek száma elérte az ellenforradalmi eseményekben ártatlanul elhunytak számát, arra kértem az elvtársak at, hogy álljanak le.” Még egy gyalázat, a katonákat és felkelőket, akik a hadüzenet nélkül a törvényes kormány megdöntésére, az országot megtámadó szovjet hadsereggel harcoltak, “meg nem állapítható számú” gyilkosságért ítélték el, és a közkegyelem nem vo natkozott rájuk. Gyalázat! Nem szabad felednünk! Ők a mi XX. századi aradi hőseink, azzal a sok más katonával és felkelővel együtt, akik a magyar szabadságért áldozták életüket a tűzharcban vagy a rettenetes megtorlás során. Isten áldja nemes emléküket! (T aps. - Mécs Imre könnyeivel küszködve ül le.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm, képviselő úr. A kormány nevében megadom a szót Vadai Ágnes államtitkár asszonynak. DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Először is szeretném önnek megköszönni, hogy egy méltán nemes, a mai katonákat is büszkeséggel eltöltő eseményre emlékezett és emlékeztetett bennünket. A Jutadombi történettel teljes 1956 krónikája, hiszen a szabadságharc egye tlen olyan szervezett katonai ellenállása volt, amelyben katonák, nemzetőrök és civilek sikeresen vették fel a harcot a főváros felé nyomuló ellenséggel. A Jutadomb hősei önkéntesek, nemzetőrök és katonák voltak, katonák, akik nemcsak emlékeztek esküjükre , de annak szellemében szálltak szembe az idegen hatalommal. Példaképei lehetnek minden esküt tett, a honvédelmet hivatásul választó embernek. A Jutadombi harcok 1956. november 4től 10ig tartottak, és ahogy képviselő úr is említette, november 14én már meg is születtek a halálos ítéletek. (8.10) Ekkor elkezdték dózerolni a Jutadombot. De el lehet dózerolni egy dombot, egy hegyet, egy országot, az emlékeket azonban soha nem lehet. A túlélők, a kivégzettek hozzátartozói életben tartották a harcok emlékét, a helyszínt jelölés nélkül is ismerték a titokban emlékezők. Pesterzsébet és Soroksár határában ma már méltó emlékmű áll, emlékeztetve az 52 éve történtekre, a hősök dicsőségére. A rendszerváltás óta a Magyar Köztársaság és a Magyar Honvédség egyik fő eml ékhelye a Jutadomb. Az emlékezés azonban nem merül ki koszorúzásban és emlékbeszédekben. A Magyar Honvédség azzal is emléket állít hőseinek, hogy laktanyái, intézményei névadójául választja az 1956os hősöket. 2008. június 16. óta a Magyar Honvédség támog atódandár Zách utcai objektuma Maléter Pál vezérezredes, honvédelmi miniszter nevét viseli, azét a Maléter Pálét, aki maga adott parancsot a Jutadomb mint stratégiai pont megszállására, és akit aztán orvul tőrbe csaltak Tökölnél, és mártírhalált halt. Ugy ancsak Maléter Pál nevét vette föl a Magyar Honvédség rendészeti zászlóalja, és immár két éve, hogy a Jutadombi parancsnok, Mecséri János posztumusz altábornagy, az egykori VII. esztergomi gépesített hadosztály parancsnoka nevét viseli a Magyar Honvédség szentendrei központi kiképzőbázis kiképzőosztálya. A Jutadombi ellenállók önként vállalták a küzdelmet, míg a Magyar Honvédség, az akkori hadsereg jórészt alkalmatlan volt bevetésre. Ők a megfutamodás helyett a helytállást, a harcot választották, és tudtu kon, akaratukon kívül hőssé váltak. Mert a hősök így születnek, maradéktalanul teljesítik vállalásaikat, esküjüket, amelyben benne van az a mondat, amelynek kimondásával egy új viszony jön létre katona és hazája között: életem feláldozásával is megvédem. S ajnos, vannak helyzetek, amikor az esküt be kell váltani. A Magyar Honvédség ma már szinte alig hasonlítható és nem is hasonlítható a valamikori Néphadseregre, amelyben a Jutadombiak is szolgáltak. A nemzetvédelem pillére immár négy éve az