Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 11 (176. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2704 kielégítésére. Most ez a tétel láthatóan hiányozni fog a költségvetésből, ugyanakkor viszont az óra az intézményeknél ketyeg, tehát valamiből finanszírozni kell. Erre, úgy tűnik, hogy itt van akkor a megoldás, az a törvénytervezet, amit Magyar Bálint és Sándor Klára nyújtott be, ami többek között tartalmazza azt, hogy az egyetemeknek, főiskoláknak átengedett vagyon - ha úgy tetszik, vagyonjuttatás - lehetővé teszi azt, hogy ez a vagyon értékének egyharmadáig hitellel megterhelhető legyen. Tehát lényegében ebből a hitelből kellene akkor visszafizetni. Szeretném megjegyezni azonnal, hogy ez a vagyonjuttatás, akármilyen jó szándékot is feltételezünk, amit egyébként részemről egy kicsit nehéz, bevallom őszintén, ismervén a korábbi beterjesztések tart almait is, de tételezzük fel, hogy nagyon jó szándék motiválja, tételezzük fel, hogy mindaz, amit Magyar Bálint az előző héten, az általános vita megkezdésekor elmondott, és a jegyzőkönyvekből visszakereshető, hogy az egyetemekért, főiskolákért érzett mély séges felelősség hatja át, az azt a kiindulópontot minimum feltételezné, hogy tiszta lappal indulnak ezek az intézmények. De nem ez a helyzet, eladósodott állapotból indulnak, és ennek az adósságnak a további növelése, további görgetése következne be, ami, azt gondolom, nem szerencsés. Itt a következő kérdés, mivel a jelenlegi helyzetben az egyetemek és főiskolák állami vagyont képeznek, az Államkincstárhoz tartoznak, hogy ez ne terhelje, az ily módon megjelenő hitel, adósság ne terhelje a központi költségv etés hiányát, született egy másik törvénytervezet, amit éppen a parlament ugyan elnapolt, de nincsen levéve a napirendről, nevezetesen: a költségvetési szervek, költségvetési intézmények gazdálkodásáról a Pénzügyminisztérium által beterjesztett törvényjava slatra gondolok, amelyik bevezetne egy elég újszerű, kicsit bikkfa megfogalmazású fogalmat is, nevezetesen, a vállalkozói közintézet fogalmát. (14.30) Ez - beszéljünk világosan - lényegében gazdasági társasági kritériumok mentén tenné lehetővé az egyetemek , főiskolák működését, ergo gazdasági társasággá alakítja át. Innentől kezdve az így felvett hitel és annak összes terhe nem a központi költségvetés hiányában jelenne meg, hanem valamilyen gazdasági társaságnál, ha úgy tetszik, ez egy újabb trükközési lehe tőség az adatokkal. Olyan nagyon már nem vagyunk meglepődve, hogy ilyennel találkozunk, hiszen az elhíresült őszödi beszédben is elhangzott, hogy trükkök sokaságát alkalmazta ekkor a kormány, a régi bevált receptet láthatóan akkor előveszik. Most van egy m ásik probléma, amit viszont megint nehéz megfejteni. Az általános vita múlt heti megkezdése során Arató államtitkár úr olyan érveket mondott, amelyek - bevallom őszintén - első hallásra nagyon szimpatikusak. Tulajdonképpen olyan aggályokat fogalmazott meg, amelyeket mi magunk is megfogalmazunk. Ebből következően adódik az a kérdés, amire nem tudunk válaszolni, hogy hogyan is van az, hogy az egyik oldalon van egy pénzügyminisztériumi beterjesztés, van egy költségvetési, és van ezzel időben szinkronban a Magy ar Bálint, Sándor Klára által történt beterjesztés. A következő lehetőségeket lehet ilyen esetben logikai konstrukcióként felvállalni. Egy: nem volt kormányon belüli egyeztetés, és a Pénzügyminisztérium ilyen értelemben önállóan mozdult. Lehet, hogy ott vo lt egyeztetés Magyar képviselő úrral, ezt nem tudom, ez egy feltételezés. Majd nyilván erre megadja a választ. Ha volt egyeztetés a kormányon belül - ez a második lehetőség , akkor viszont ez vagy egy nagyon felületes, csapnivaló egyeztetés volt, ez sem l enne egyébként abszolút elképzelhetetlen, hiszen számtalan példát láttunk már arra vonatkozóan, hogy a kormány különböző ügyekben ötölhatol, ötletel, hirtelen ötletrohamoktól vezéreltetve lép valamit. Tehát önmagában még ez sem lenne elképzelhetetlen. Van egy harmadik megoldás, szintén logikai konstrukcióként, hogy az Oktatási Minisztérium is tisztában van a végső kifutással, a végső eredménnyel, tisztában van a helyzettel. Most igazából ködösítenek a parlament előtt, ha úgy tetszik, át akarják verni a par lamentet. Akármelyik választ is fogadjuk el, egyik sem különösebben hízelgő és tetszetős. Ez a törvénytervezet magában rejti a privatizáció lehetőségét, akárki akárhogy próbálja ezt tagadni vagy elleplezni.
