Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 11 (176. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - FEDOR VILMOS (MSZP):
2689 Mit várunk, mit várhatunk ettől a finanszírozástól? Azt hiszem, abban egyetértünk kormánypárti és ellenzéki képviselők is, hogy jobb anyagi feltételeket, nagyobb támogatást várnak a színházak. Nagyon fontos arról is beszélnünk, hogy azért a színházak működése során négyfajta forrást meg kell különböztetnünk. Ezzel nem nagyon foglalkoztunk, nem nagyon beszéltünk róla. (13. 20) Ez pedig az állami támogatás, az önkormányzatok mint fenntartók támogatása, a szponzoráció, a helyi gazdálkodók támogatásának megnyerése és persze a saját bevétel. Amikor tehát arról beszélünk, hogy milyen színházat támogatunk, akkor rögtön mellé kell tennünk, hogy miután, különösen a vidéki városokban egyetlen színház működik, annak az egyetlen színháznak kell megfelelnie a tömegigények kiszolgálásának, a kísérleti színházi elemnek, és annak az innovatív folyamatnak, amiről a törvény több alkalommal is megemlékezik. Azt gondolom, több képviselő is utalt rá, hogy nem feltétlenül jelent vagy egyáltalán nem jelent negatív minősítést az, ha egy színházban a látogatók száma messze több, mint más színházakban. Azt gondolom, inkább azt kell megnézni, hogy mily en a műsorszerkezet, mit gondol, és mit tervez a színház az adott térségben. Tehát nem kell büntetni akkor a városokat, a fenntartókat, ha több támogatási összeget adnak az intézményeiknek. Sőt, azt gondolom, hogy figyelembe kell vennünk, hogy hogyan viszo nyul az adott fenntartó a saját intézményéhez. Én nem támogatom azt például, hogyha egy intézményfenntartó nem támogatja a saját intézményét, hanem fölfelé mutogatva azt gondolja, hogy az államnak kell csak és kizárólag ezt ellátnia, akkor nyilván ne kapjo n olyan támogatást, viszont honoráljuk azt, ahol elismerik a kultúra jelentőségét egy városépítésben, merthogy bizonyára abban egyetértünk, hogy a kultúra szerepe mára alapvetően megváltozott. Amikor azt mondjuk, hogy a kultúrának jelentős szerepe van az i dentitásban, abban, hogy egy településnek milyen a megítélése, milyen a település imázsa, azt gondolom, hogy akkor mindenképpen arról kell beszélnünk, hogy azokat a területeket támogatni kell, ahol a kultúrának ilyen típusú jelentőséget tulajdonítanak. El kell hogy mondjam, végül nagy vita van abban is, hogy hát akkor hogyan kerüljenek kiválasztásra a színházigazgatók. Úgy látszik, ez most mindenkit érdekel, mert mindenki azt látja, úgy érzi, hogy a hatalom színének megváltozása során ezeknek az intézmények nek az éléről eltávolítanak vagy másfajta módon is kifejezik azt, hogy elégedettek vagy nem elégedettek a színházigazgató vagy éppen az intézményvezető tevékenységével. Azt gondolom, hogy az egyik érdek - és most mint fenntartó képviselő mondom , az az, h ogy a fenntartó, amely a támogatást biztosítja, a fenntartó, amely a felelősséget vállalja az intézményrendszerért, az intézményrendszer működéséért, azt gondolom, pontosan emiatt bizonyos döntési jogosultságokat, döntési kompetenciákat elvenni a fenntartó tól nem lehet. Egyébként azt kell hogy mondjam, ez szembe is menne bizonyos alkotmányos jogokkal, és alkotmányos kérdéseket vetne fel. Ugyanakkor teljesen világos az a másik akarat, a szakmai akarat, amely azt mondja, hogy igen, valamilyen módon, valamilye n mértékben a szakma is szeretné hallatni a hangját a színházigazgatók választásában. Azt gondolom, hogy ami a törvényben megfogalmazódik, ezen új testület felállítása alkalmas lehet arra, hogy a kiválasztásban ez a kétfajta érdek harmonizálásra kerüljön, és ez a kétfajta érdek, ha működik, akkor kizárja azt, hogy a jövőben politikai indokok alapján kerüljenek vezetők megválasztásra. Azt javaslom magunknak - és ebben, azt gondolom, egyetértés van közöttünk, ellenzéki és kormánypárti politikusok között , ho gy nem levenni kell ezt a törvényt napirendről, ezt a törvényt támogatni kell, mert szerintem fontos az, hogy ezt szabályozzuk, pontosan azért, hogy a vidéken működő és a fővárosi intézmények finanszírozási helyzete javuljon, azt a bizonyos értékteremtő fo lyamatot, amiről beszéltünk, támogassuk, de azt javaslom, hogy nyilván azokat a hibákat,
