Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 11 (176. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - NAGY ISTVÁN (Fidesz):
2690 amelyeket közösen észreveszünk - erre utaltunk is már több bizottsági vitában , közösen javítsuk ki. Ezért azt gondolom, hogy ez a törvény tárgyalásra alkalmas, elfog adásra pedig akkor válik alkalmassá, ha ezeket a hiányosságokat módosító indítványokkal orvosolni tudjuk. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Nagy Istvánnak, a Fidesz képviselőjének. Para ncsoljon, képviselő úr! NAGY ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban engedjék meg nekem, hogy türelmüket kérjem, hogy egy kicsit távolabbról kezdem hozzászólásomat, majd egyébként igyekszem ezt azza l bepótolni, hogy a későbbiek során már csak a munkavégzés sajátos szabályaira fogok koncentrálni. Jelenlegi hazai színházi életünkben tapasztalható, egyébként korántsem egységes hivatásetikai alapelvek nélkül ez a törvény sem működhet jól, nem tö ltheti be egyébként a törvényben megfogalmazott céljait. Elő kellett volna venni, megfogalmazni azokat az írott és íratlan színházi szabályokat, amelyekre leginkább a mai 5060 éves művészek emlékeznek, s tartják magukat hozzájuk, és amelyekhez a fiatalabb korosztály úgy és olyan mélységben alkalmazkodik, illetve ismeri és fogadja el azokat, hogy mely színházban, mely alkotóközösségben pallérozódott. Az említett szabályok továbbélő rendelkezései szabályozzák a színházi működést már hosszú ideje, és gyakorla tilag ezek mellett a szabályok mellett is nagyszerű produkciók jönnek létre, és igazolják azt, hogy végül is ennek a színházi törvénynek az esetleges napirendről való levétele nem okozna súlyos hátrányokat a művészeknek. Kiterjednek ezek a szabályok a szín házon belüli viselkedési normákra, az időbeosztásra, a jelmezekkel, díszletekkel, kellékekkel való bánásmódra, az előadás és próbák alatti művészeti munkára, a próbarendre, a képzésre, a vizsgáztatásra, a színészek színházi, rádiós és filmbeli foglalkoztat ási követelményeire, és még sorolhatnám azokat, amelyekre egyébként a művészeti ág művelése során szükség van. Ezek a hosszú évek során kialakult, közös akarattal elfogadott, kötelezően elismert szabályok manapság hiányoznak, így szükséges lenne minden szí nész számára ismert és elfogadott, betartott szabályrendszer létrehozása. Természetesen nem a törvény hibája, hogy ilyen nincs, de úgy gondolom, hogy ehhez lehetne igazítani, pontosabban: ennek figyelembevételével lehetne új színházi törvényt alkotni. A tö rvénytervezet ötödik fejezetében találhatók az előadóművészeti munkavégzés sajátos szabályai, és általában erről a fejezetről az mondható el, hogy nem teljesíti azt a minimálisan elvárható célt, hogy a előadóművészeket, a színházban foglalkoztatottakat ug yanolyan védelemben részesítse, mint a hasonló törvények a más területeken foglalkoztatott munkavállalókat. Ez a törvény a művészeket mindenkinél, minden más közalkalmazottnál és foglalkoztatottnál kiszolgáltatottabb helyzetbe hozza. Ezen a törvényen ponto san látszik, hogy a vezetők egyeztettek a kormánnyal, így a művészek hátrányos, mondatnám, súlyosan hátrányos helyzetbe kerültek. Én a magam részéről elképesztőnek találom, hogy a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége támogat egy olyan törvényt, amely a műv észeket kiszolgáltatja a vezetők kényénekkedvének. A törvény több rendelkezése eltér a munka törvénykönyvének, illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénynek a rendelkezéseitől, sokszor rosszak, értelmezhetetlenek, gyakran alkalmazhatatlanok, né ha sértik az alkotmányos szabályokat is. De vegyük sorba a kifogásolt jogszabályi helyeket; vegyük sorba, mert egyébként ezekről már esett szó, de azt hiszem, nem árt megismételni és így egységben meghallgatni azt, hogy miről is van szó.
