Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 11 (176. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - HALÁSZ JÁNOS (Fidesz):
2670 ELNÖK (Harrach Péter) : Schiffer János é a szó. DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP) : Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy az eddig felvetett kérdések egy része alkalmas arra, hogy szakmai vitát lehessen róla folytatni. Eddig úgy éreztem, az előkészítés során is, hogy nem politikai előkészítés volt, és nem pártok készítették elő a törvényjavaslatot, hanem a szakma tényleg széles körű bevonásával, különböző munkacsoportok bekapcsolásával készült a törvénytervezet. Én nem is tartom ezt politikai szempontból ilyennek, tehát nem pártpolitikai kérdés az, hogy ez t a törvényt elfogadjuk vagy nem, hanem azt gondolom, hogy azért fontos ennek a törvénynek az elfogadása, mert húsz évvel a rendszerváltás után, amikor a gazdaság, a politikai rendszer átalakult, a kulturális intézményrendszer nem igazán tudott alkalmazkod ni az átalakult feltételekhez. (12.00) Ehhez kell új finanszírozási rendszer, ehhez kell az, hogy bővüljön a finanszírozás lehetősége, és számon kérhető legyen a teljesítmény, és erre próbál ez a törvény egyik oldalról keretet teremteni. De én egyetértek a zzal, hogy foglalkozzunk a szakmai felvetésekkel, amit Gulyás Dénes is felvetett, hogy az opera vagy a prózai előadás jól vane felsorolva. Ez egy szakmai vita, a módosító javaslatokra teljesen nyitott mind a frakció, ez biztos, és a tárca is, a különböző jogi egyeztetések is, amellett, hogy próbáljuk pontosabbá, érthetőbbé, racionálisabbá tenni a törvényt. De mondom a racionalitást is Gulyás képviselő úrnak, mert nagyon részletesen lehet valamit szabályozni, és a végén benne lesz a kecske is a színpadon, a mit említett, de nem vagyok benne biztos, hogy ez a végén jó eredményt fog szülni. Tehát racionálisan kell pontosítani a törvényt, hogy ez minél működőképesebb legyen. És pont egy ilyen területhez, mint a színház és a zene, alkalmazható is legyen, mert nem olyan könnyű a színházi tevékenységet például 5 évre előre tervezni, amit kért képviselőtársam, hogy 5 évre előre legyen meg, hogy ki fogja a díszletet csinálni, ki fog szerepelni. Nem biztos, hogy ez jogos elvárás, de az jogos elvárás, hogy mivel akar 5 év múlva egy színház fellépni. Köszönöm. ELNÖK (Harrach Péter) : Halász Jánosé a szó. HALÁSZ JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Javul a helyzet, mert Schiffer János legalább a mostani hozzászólásá ban nem személyeskedett. Nincs is sok értelme, képviselő úr, arról beszélni, hogy ki mikor nincs ott a bizottsági ülésen. Én sem vetem fel, hogy amikor ön nincs ott, vagy meg sem érkezik, akkor vajon éppen hol jár, mert gondolom, bizonyára más feladatait t eljesíti, például itt van a parlamentben. Azon az ominózus bizottsági ülésen, amire ön utalt, ne haragudjon, ha már szóba hozta, el kell mondanom, elmondtam a jegyzőkönyvbe, de azt megint elhallgatta itt, hogy azért jövök el, nem udvariatlanságból, mert it t, a Házban folyt egy másik törvény vitája, ami éppen a kulturális bizottság hatáskörébe tartozott, a szerzői jogról szóló vita. Ott ezt el is mondtam. De ön most ezt nem mondta el, hanem úgy állította be, mintha én csak odamennék, mondanék valamit, figyel embe sem veszek semmi mást, és eljövök. Pedig a színháztörvény vitája során egyszer fordult ez velem elő, mert torlódott a munka, és akkor más munkám volt, amit ott bejelentettem. Képviselő Úr! Ne csinálja ezt, mert ez egy nagyonnagyon csúnya magatartás. Amikor én szakmai érveket mondok, elkezd személyeskedni. Nem a szakmai érvek tartalmáról beszél. Amikor azt mondjuk, hogy szerintünk milyen alapelvek nincsenek benne a törvényben, a vezérszónoklatomban a múlt héten 20 percen át soroltam, majd még most is s ort kerítek rá, mert úgy látom, mert nem árt az ismétlés önnek, utána mit mondanak itt, hogy micsoda durva politikai vitát folytatunk, mert merészelünk egy kicsit másképp gondolkodni a magyar színházügyről, mint önök. Igenis demokrácia
