Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 10 (175. szám) - Az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - MOLNÁR ALBERT, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2580 Elsőként megadom a szót Molnár Albertnek, az MS ZP képviselőcsoportja vezérszónokának; őt majd Tállai András követi. MOLNÁR ALBERT , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hetek bebizonyították, hogy Magyarország nem üve ggömbben van, és a benyújtott törvényjavaslatról pedig egyértelműen megállapítható, hogy nem a vágyak, hanem a lehetőségek és a stabilizáció erősítésének a törvényjavaslata van előttünk. Valóban elmondhatjuk, hogy nem beszélhetünk reformértékű lépésekről, ez igaz, azonban ha kitekintünk a világba, akkor azt gondolom, hogy a felelősség egyértelműen visszafogottá és megfontolttá kell hogy tegyen minket. Köztudott, hogy a fekete október miatt a már benyújtott adótörvényt a kormány visszavonta, amelyben egyébké nt adócsökkentés volt előirányozva, azonban közben változtak a költségvetés prioritásai. Az eredeti versenyképességjavítás, egyensúlyjavítás és fenntarthatóság helyett gyakorlatilag a társadalmi és gazdasági úton a legkisebb veszteség felé mozdult el az a dótörvény, ahol is a prioritás a pénzügyi stabilitás, illetve a munkahelymegőrzés irányába változott. A válságtünetek egyes szakértők szerint a 193033as nagy gazdasági világválság óta a legnagyobbak é s a legkiterjedtebbek. Ezt mondják a szakértők. Magyarországot abban az állapotban találta ez a válságszerű... - mert a válságnak megvannak a közgazdasági kritériumai , mindenesetre ezek a válságszerű tünetek, amikor is két év szigorú esztendő áll mögöttü nk, amikor is az államháztartás hiányát a közeli 10 százalékról 3 százalék közelébe csökkentettük. A válság hatása elsősorban csökkenő és dráguló forrásokban, csökkenő vagy stagnáló piacokban jelenik meg. (19.40) A kormány gyors és hatékony intézkedéseket, kormányzati lépéseket tett, stabilizálta a pénzügyi hátteret, illetve bővítette azt, gyorsította az egyensúly megteremtését, kétszer módosította a költségvetést mindennek okán. A válságtünetek az egész világot megrázták. Az elmúlt hét adatai szerint az Am erikai Egyesült Államok 700 milliárd dollárt, Németország 680 milliárd dollárt, Írország 544 milliárd dollárt, az Egyesült Királyság 503 milliárd dollárt, Franciaország szintén közel 500 milliárd dollárt, Hollandia 272 milliárd dollárt, míg Oroszország 200 milliárd dollárt fordított az elmúlt időszakban gazdaságuk konszolidációjára. Az OECD módosította a 2008ra vonatkozó növekedési előrejelzést. Az EUövezetben 1,7 százalékról 1,3 százalékra csökkentették a növekedés előrejelzését. Németország tekintetében ez a szám 1,9 százalékról 1,5 százalékra változott. Állampapírpiaci problémák nemcsak Magyarországon vannak. Ugyanilyen problémákkal néz szembe Belgium, Olaszország, Ausztria vagy akár Csehországot is mondhatnám. Tehát nem magyar specialitás, ami jelenle g kialakult. 2009ben a német gazdaság várhatóan stagnálni fog. Mint tudjuk, ez a legfőbb exportpiacunk. Ugyanez várható Franciaországban is, NagyBritanniában már csökkenést terveznek. Az euróövezetben 2009ben, azt lehet mondani, a stagnálás jelei fognak megjelenni: 0,1 százalékos növekedést terveznek az euróövezetben 2009ben. Új gazdasági világrendről beszélnek a közgazdászok, a szakértők. Meg kell oldani a problémát, hogy a tőkepiacok globalizációjával a szabályozásnak is globálissá kell válnia, a nemz eti szabályozások kereteit meghaladóan; ugyanis a nemzeti szabályozásokkal nem lehet a globális problémákat kezelni. Ezen előzmények után nyújtotta be a kormány immár a második módosított adótörvénytervezetet, amely annyiban más, mint az első, hogy ebből elmaradnak az adócsökkentések, és további erőfeszítést teszünk az államháztartás egyensúlyi állapota felé. Azt gondolom, több képviselő nem helyesen kezelt egy számot. Az Európai Unióban adóterhelés tekintetében középen állunk. Tehát ez az adat, azt gondol om, ha az Eurostat számait megnézzük, egyértelműen nyilvánvaló. A problémánk nem az Európai Unió középső számával van, hanem
