Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 7 (174. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László):
2428 arra, hogy nagyon sok dologban közös a felelősségünk, mind a 386 embernek, legyen ellenzéki oldalon, legyen kormányoldalon. Az ellenzéki oldalon lévőknek tudniuk kell, nekünk, akik ellenzéki oldalon vagyunk, hogy szűk a mez sgye, hogy nagyon sok kérdésben mi sem tehetnénk mást, ha kormányoldalon lennénk. Akkor nem kell egy rossz szerepfelfogás alapján vagy értelmében csak azért is, dafke nemmel szavazni, mert megmutatjuk a kormánynak, hogy milyen kemény gyerekek vagyunk, mert ez lehet, hogy a kormánynak árt - de ez a kisebbik baj. Az sokkal nagyobb baj, hogy az egész országnak árt. A költségvetési törvényről annyit, hogy nem a kormánynak lesz nagy baja abból, ha nem lesz költségvetés; az 100 vagy 200 ember, akit elzavarnak, és jön egy új kormány és kész. A nagy baja az országnak lesz. (10.00) Ha ebben a helyzetben, ebben a válsághelyzetben, ami egész Európát, ami az egész világot sújtja, úgy vágunk neki a következő esztendőnek, hogy nincs elfogadott költségvetés, az nagyon nagy baj. És még egyszer mondom: az nem a kormány baja lesz. A kormányt el lehet zavarni, de tízmillió magyart nem lehet elzavarni, és nem lehet nekik azt mondani, hogy hát akkor most, bocs, de ez politikai meg történelmileg így alakult. Egyébként a költségvet és elfogadása pedig nyilván a kormányoldal felelőssége, teremtse meg hozzá a többséget, hiszen erre is megvan a lehetősége, sőt kötelessége. Ezért volt érdekes az a szeptemberi szavazás, amikor a Magyar Demokrata Fórum azt javasolta, hogy a parlament oszla ssa fel magát, hiszen akkor még lett volna idő arra, hogy a választások gyors kiírásával december tájékán olyan költségvetési törvény fogadtassék el - legkésőbb januárban , ami mögött komoly kormányzati többség áll, hiszen a választások eredménye ezt elői dézhette volna. Nem így történt. Aki akkoriban igyekezett a kormányt életben tartani, lélegeztetőgépen tartani, annak bizony megvan a felelőssége abban is, hogy ezt a költségvetési törvényt majd fogadtassa el. Még egyszer mondom: nem a kormány miatt, hanem azért, hogy az országnak majd legyen költségvetési törvénye. Összefoglalva: ez a törvényjavaslat, ami előttünk fekszik, számos pozitívuma ellenére inkább a hiányoktól szenved, a lehetőségektől, amiket itt meg lehetett volna tenni. Ahogy elő lehetett volna készíteni azt, hogy valóban megváltozzék a költségvetési törvény szerkezete, struktúrája, hogy végre egyszer ne a követő magatartás jellemezze a pénzügyi kormányzatot, amikor megpróbál a kihívásokra megkésve választ adni, hanem annak a feltételeit és alap ját teremtse meg, hogy egyszer menjünk a problémák elé; hogy valóban dinamizáljuk a gondolkodásunkat, és gondoljunk arra, hogy ennek 234 év múlva milyen következményei lesznek, és lehetőleg pozitív következményei legyenek. Ez a törvényjavaslat módosító j avaslatokkal még javítható, még jobbá tehető, de messze nem használja ki azt a lehetőséget, amit a fontossága ennek a törvénynek ad, és ami a pénzügyi kormányzat és az érintett minisztériumok számára adatott lehetőség, ezért nagyon erős és drasztikus módos ítások tehetik csak olyanná, hogy az ellenzéki pártok is megfontolják, hogy megszavazzák. Köszönöm szépen. (Taps az MDF, az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére ér tünk. Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor. Az írásban előre jelentkezettek kezdik a sort természetesen, majd azt követik a helyben jelentkezettek. Viszont mindenkit megelőz a kormányzat, hiszen jelezte felszólalási szándékát Keller László, a Pénzügyminisztérium államtitkára, úgyhogy meg fogom adni neki a szót. Az ülésvezetést pedig Harrach Péter kollégámnak adom át. További jó munkát kívánok mindannyiuknak. Öné a szó, parancsoljon, államtitkár úr!
