Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 7 (174. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2422 politikai ellenfelünknek, nemcsak a másik oldalnak, hanem magunknak, mindannyiunknak. Kérem, h iggyék el, minden egyes vélt vagy valós politikai előnyszerzés motiválta verbális kirohanással magunk alatt vágjuk a fát, azt a fát, amelyen mindannyian ott ülünk: az ellenzék és a kormánypárt is; konzervatívok, liberálisok és szocialisták; a szakszervezet ek és az érdekképviseletek. És nem mellesleg, ezen a fán ott kucorog még rajtunk kívül tízmillió magyar ember. Tisztelt Képviselőtársaim! A kifogások ideje lejárt. Az elmúlt hetekben óriási divat lett a kapitalizmus végéről okoskodni. Nagy a konjunktúrája azoknak, akik a szocializmust az erős, gondoskodó állam képében csempésznék vissza. Az egyébként ádáz harcot folytató jobb- és baloldal prominens képviselői hirtelen együtt ostorozzák a piacgazdaságot, a szabadkereskedelmet. Persze, mindenki hozott anyagbó l dolgozik. Van, aki szerint természetesen erről a válságról is a New Yorki brókerek és pénzemberek tehetnek. Vannak, akik odáig is elmennek, hogy akár származási alapon is azonosítják ennek a válságnak az okozóit. Ezt az érvelést már hallottuk pár évtize de, és köszönjük, nem kérünk belőle. 1944ben világosan láttuk, hogy az ilyen érvrendszer hova vezet. Mások diadalmasan temetik a neoliberalizmust, már a kapitalizmus utáni világrend modelljén töprengenek, és izgatottan kutatnak a könyvespolcaikon Marx Tők éje után. Szabad országban élünk, természetesen mindenki azt mond és azt gondol, amit akar, nem is muszáj szeretni a kapitalizmust. Sőt, azt sem kell gondolni, hogy tökéletes és hibátlan. (9.30) De a demokráciáról is tudjuk, hogy nem az, mégsem sírunk dikt atúra után, márpedig a kapitalizmus nélkül nincs demokrácia, és általában demokrácia nélkül sem igen van kapitalizmus. Tudjuk, hogy nem ez a mostani a piacgazdaság első válsága, és az is biztos, hogy nem is az utolsó. Nincsen állandó, nincsen töretlen fejl ődés, és bizony még a tőzsdeindexek sem nőhetnek az égig. Kedden is elmondtam, most is szívesen megismétlem: a kapitalizmus, köszöni, jól van; belázasodott és köhög is kicsit, de hamarosan meggyógyul, éppúgy, mint az eddigi összes válságidőszakot követően. Megtanulhattuk, hogy a recesszió elmúltával a gazdaság talpra áll, a piacok korrigálnak, és beindul a növekedés. Ha valamiről, ha valakiről, akkor Magyarországról biztosan elmondhatjuk: nem a túl sok kapitalizmus ártott meg neki. Nem a kapitalizmusból, ne m a piacból volt túl sok, hanem éppen ellenkezőleg, annak a korlátozásából, az államból, az adóemelésből, az osztogatásból, az eladósodottságból. Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Említettem már, a kifogások ideje lejárt. Ez nem frázis, sajnos ez az igazs ág. Hogyha a Fidesz cinikus politikai önérdekből nem kampányol a vizitdíj és a kórházi napidíj ellen, ma a költségvetés jobb helyzetben lenne. Ha a Fidesz nem akadályozza meg másodszor, hogy Magyarországon igazságos egyetemi tandíj legyen, akkor még néhány tíz milliárddal több lenne a kasszában. (Dr. Hargitai János: És kevesebb a családi kasszákban! - Kontur Pál közbeszól.) Akkor talán nem kellene ennyire hozzányúlni a nővérek 13. havi béréhez. (Kontur Pál közbeszól.) Ha a szocialistá k kitartottak volna a szükséges reformok mellett, és a miniszterelnök a népszerűségi mutatókra pislogva nem bugyolálta volna őket be bársonyba, akkor kevesebb veszteséges vasútvonalunk lenne, akkor nem kellene ma 200 milliárd forintot beleönteni egy majdne m működésképtelen vasútba (Keller László: Csak 190et!) , és több maradna a kasszában, és akkor talán ma nem kellene hozzányúlni az életüket kockáztató tűzoltók béréhez. Vagy hogyha a kormány eldöntötte volna, hogy hozzányúl a családi pótlék rendszeréhez, h ogy ne kapjanak Magyarországon a leggazdagabbak is alanyi jogon járó, adómentes családi pótlékot, akkor ma talán nem kellene hozzányúlni a tanárok 13. havi béréhez. És hogyha a minisztériumok gazdálkodásában, tisztelt képviselőtársaim, az utóbbi húsz évben bármikor sikerült volna rendet tenni, sikerült volna végignézni az állam közfeladatait, akkor lehet, hogy ma nem kellene hozzányúlni a rendőrök 13. havi fizetéséhez sem.
