Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 6 (173. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - HALÁSZ JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2390 1. A törvénynek olyannak kell lennie, hogy a jelenlegi struktúra alapelemeinek széles körű védelmét szolgálja, miközben biztosítja minden szervezet lehetőségét a támogatások megszerzéséhez. 2. A tervezetnek tisztáznia kell, hogy fontose számára a társulati rendszer és a repertoárjátszás fennmaradása. 3. pontként azt is tisztáznia kell, hogy az állam a színházak számának növekedésén hajlandóe finanszírozni, azaz évről évre az új színházak számára megemelie a költségvetési t ámogatást, és hogy hajlandóe végre súlyának megfelelően támogatni az új, az alternatív kezdeményezéseket. S végül, 4. pontként világos választ kell adnia a színházi infrastruktúra, a sokszor évszázados színházi épületek megőrzésének kérdésére is. Ezekre a kérdésekre nem ad valódi választ, válaszokat a tervezet. Nincs válasz, ezért a törvényjavaslat helyett most próbálok egyértelmű választ adni, és elmondani az álláspontunkat a témával kapcsolatban. 1. A törvénynek tehát olyannak kell lennie, hogy a jelenle gi struktúra alapelemeinek széles körű védelmét szolgálja. Ezért fontos, hogy megőrizzük az ország és ezen belül a főváros színházi hálózatát. Fontos, hogy működjenek vidéken a városok, nagyvárosok sokszor többtagozatos színházai, hiszen itt nagy létszámú közönség igényének kell megfelelni. Az nem fogadható el, hogy az országban csak Budapesten lehessen operákat és balettelőadásokat látni. Az is fontos, hogy ezeknek a színházaknak a kamaraszínházai is működjenek. Ezekhez természetesen az államnak hozzá kell járulnia. Ha a törvény nem rendelkezik ezekre vonatkozó megnyugtató válaszokkal - és nem rendelkezik , akkor rossz a törvény. A 2. pont: a tervezetnek tisztáznia kell, hogy fontose számára a társulati rendszer és a repertoárjátszás fennmaradása. A jelen legi struktúra egyik alapeleme a repertoárjátszás. Ennek hosszú távú haszna, hogy igényes közönséget nevel. Társulatot fenntartani, repertoárrendben játszani gazdasági, pénzügyi kérdés is. A törvénynek garantálnia kellene az ehhez szükséges támogatást, de a törvény rendelkezései ellentmondanak ennek. Például az operajátszás és a nagyszínpadi próza helyzetét nagyban nehezíti a tervezet a vidéki többtagozatú színházakban. A törvénytervezet nem definiálja markánsan, következésképpen nem preferálja a többtagoza tú színház formációt. A többtagozatúság elismerését kiváltani hivatott teljesítményszorzó viszont rendkívül alacsony értéken ismeri el az operaművészeti és a nagyszínházi drámajátszó tevékenységet, tehát a magas művészi fajsúlyú teljesítményeket. Látható, hogy a színház életben maradásához egyébként vidéken és Budapesten sem elég az önkormányzat, az önkormányzatok fenntartói hozzájárulása. A megoldás egyik módja az volna, hogy ne egyedül Budapesten tartson fenn előadóművészeti szervezeteket az állam, hanem vonja be a fenntartott intézmények körébe a kiemelt vidéki városok színházainak operatagozatait, nagyszínpadi drámák bemutatására vállalkozó társulatait is. Ez egy új modell, a részlegesen központi költségvetésből fenntartott előadóművészeti szervezet tö rvénybe foglalását igényli. Ilyen vagy ehhez hasonló megoldás nem szerepel a tervezetben. 3. pontként azt is tisztázni kell, hogy az állam a színházak számának növekedését hajlandóe vitatkozni, és hogy hajlandóe végre súlyának megfelelően támogatni az új , az alternatív kezdeményezéseket. Fontos, hogy az elmúlt évtizedekben kialakult struktúra mellett az újonnan alakuló színházak is valódi támogatást kapjanak. Ahogy fontosak voltak és maradtak az egyetemi színházak, ugyanúgy fontosak a magánszínházak is, r ajtuk kívül az 1990 után megalakult együttesek is fontosak, amelyek nem rendelkeznek önálló épülettel. Fontos, hogy az állam a bővülő színházak körét évről évre egyre nagyobb támogatásban részesítse, az újak ne a rendszer régebbi tagjai támogatásának rovás ára kapjanak támogatást. Az a törvény, amelyik ezt nem tisztázza, az gyáva. A 4. pont az épületek kérdése. A magyar színházi rendszer jelentős értéke az épületállomány. A magyar színház rendelkezik a működéséhez szükséges infrastruktúrával, bár jelentős ré sze felújításra szorul. 1992 és 2006 között az önkormányzati törvényi szabályozás a címzett támogatások körébe sorolta a színházi rekonstrukciók állami támogatásának ügyét. Ezt a Gyurcsánykormány
