Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 6 (173. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - HALÁSZ JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2391 megszüntette. Ilyen módon is milliárdokat vett el a színház i területtől. Erről sem szól egyetlen szót sem a javaslat, ezért is rossz a tervezet. Tisztelt Ház! Egy színházi törvénynek pontos és határozott választ kell adnia az elhangzott kérdésekre, és el kell dönteni, hogy az előadóművészeti intézményrendszert me g kívánja őrizni, ezért megvédi, vagy veszni hagyja, esetleg eladja, felszámolja, szétveri. Választ kellene adnia ennek a törvényjavaslatnak arra a kérdésre is, hogy hajlandók vagyunke elfogadni azt, hogy jelentős állami támogatás nélkül ma Magyarországon nem lehet színházat működtetni. A magyar színházi élet támogatásra szorul és támogatásra érdemes. Egy felelős kormánynak erre is határozott választ kell adnia. Nem azért, hogy minden így maradjon, ahogy van, hogy ne változzon semmi, hanem azért, hogy a vá ltozások révén meg lehessen őrizni a jelenlegi struktúra értékeit. Azt, hogy egy gazdag és viszonylag színvonalas kínálat lehetőség szerint még szélesebb körben találkozhasson a közönséggel. Tisztelt Ház! Az elmúlt négy év alatt több mint 4 milliárd forint ot kivontak a magyar színházi ágazatból a szocialisták. Azért mondom a 4 milliárdot, mert most, ahogy halljuk, állítólag az a nagy szám, hogy 4 milliárd többletfinanszírozásra számíthat az ágazat, amihez mindjárt hozzáteszik természetesen, hogy persze, az nem úgy igaz, mert az nem mind a színházügyhöz kerül, hiszen ott vannak a zenekarok is, az énekkarok is. Ám ha csak a színházügyet nézzük, és azt tekintjük, hogy az állam finanszírozása évente - a tárcaszínházakat is beleszámítva - inkább a 20 milliárd for inthoz közeli összeg, és az elmúlt négy évben egy fillérrel sem emelték ezt, és hol 8, hol 6, hol 4 százalékos infláció volt, ha ezt kiszámolják a 20 milliárdra vetítve, akkor régen 4 milliárd forint fölött van az elvonás, amivel a szocialisták sújtották a z elmúlt években ezt az ágazatot. (18.10) Előtte évekig az áfavisszaigénylés lehetőségének a jogtalan megszüntetésével is sújtották a színházakat, és ez érződik is a magyar színházi világon. Jobbára felélték tartalékaikat, mind anyagi, sokszor emberi érte lemben is, és egy ilyen legyengített színházi struktúra esetén akarnak most ezzel a törvénnyel nagy változást hozni a magyar színházi világba. Én úgy gondolom, ilyen helyzetben ez nagy felelősség és nagyon nagy kockázat. Tisztelt Ház! Különösen figyelemre méltó és feltűnő az a sietség, ami szeptember óta jellemzi a kormány munkáját ezen a területen. Hosszú előkészítő munka után, sokak nagyon tiszteletre méltó erőfeszítése eredményeként elkészült egy törvénytervezetszöveg, ezt nevezik augusztus eleji változ atnak, mert akkorra készült ez el. A kormány ezt eljuttatta a színházakhoz, ennek hatására írta meg egyébként szeptember 3án négy neves színházi szakember, Zsámbéki Gábor, Pintér Béla, Mácsai Pál és Marton László azt az elhíresült levelet, amiben elmondtá k a véleményüket erről a tervezetről. Szerintük a tervezet sem preambulumában, sem szellemében nem jó, ezért nem teremt olyan színházi közeget, amely megfelelően reagálhatna a jelen és a jövő hatásaira. Úgy látták, hogy a legfontosabb problémákra nem ad me gfelelő választ, hosszan sorolják ezeket: a különböző típusú színházak szétválasztása, működési és finanszírozási differenciálás, a színházi képzés anomáliái, az új hivatalok és testületek felállítása felesleges, írják, a munkajogi szabályok szerintük azon nali működési zavarokat eredményezne. Na, ekkor a kormány húsz nap alatt előállt egy újabb tervezettel, és ünnepélyes körülmények között átadtak valamit a Magyar Színházi Társaság elnökének. Ebben a tervezetben, illetve a két nap múlva ténylegesen átadottb an van néhány kisebb változás, de amit egy Zsámbéki Gábor, Pintér Béla, Mácsai Pál és Marton László kifogásolt, azok benne maradtak, illetve az új dolgok nem kerültek bele. 2008. október 15én tizenhat színházi, illetve művészi, előadóművészettel foglalko zó szakember aláírt egy újabb nyilatkozatot, amelyben támogatják a törvény parlamenti elfogadását, mert szerintük ez növelné a szakmai biztonságérzetet, és a színházat szerető többmilliós magyar közönség érdekeit szolgálja. Arra később visszatérek, hogy a szakma biztonságérzetét növelhetie egy olyan törvény, amely több pontján teljességgel kiszolgáltatja a színészeket és muzsikusokat a vezetők ízlésének, szimpátiáinak.
