Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 6 (173. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - HALÁSZ JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2389 A törvény fő célja, hogy az egyes szereplőktől független rendszert vigyen be a struktúrába, szigorúan szakmai alapon határozza meg a feladat- és fel elősségköröket, esélyt adjon új kezdeményezéseknek, és feltételek számon kérhetősége révén folyamatos teljesítményre késztesse a régieket. Tehát ahogyan Hevesi Sándor is fogalmazott, a szubvenció, az állami támogatás nem arra való, hogy mesterségesen életb en tartson egy élettelen színházat, hanem hogy egy élő színház erejét felfokozza, és a benne rejlő vitalitást minden korlátozás és lemondás nélkül a végsőkig megfeszítse, ami persze bármely művészeti ágra, együttesre tökéletesen igaz. (18.00) Ez a törvé ny hozzásegíthet, hogy valóban azok kapják az állami támogatást, akik kiemelkedő munkát végeznek, és persze nem utolsósorban megteremti a finanszírozás viszonylag stabil, hangsúlyozom: kiszámítható kereteit, amely nélkül a régiek és az újak egyaránt kiszol gáltatott helyzetben lennének kénytelenek dolgozni. Amiről Darvas Iván beszélt, az ugyanis egy hosszú folyamat végső pillanata, az elkészült produkció találkozása a közönséggel. Ezt azonban hosszú időn át tartó próba, rengeteg szakember, kemény munka előzi meg. A most elkészült törvénynek ezt a munkát is kell szabályoznia, a kereteket kell megteremteni, amelyek között, ha felmegy a függöny, vagy a karmester felemeli a pálcáját, megtörténik a csoda. Vannak, akik manapság néha a parlamentet is egy színházhoz hasonlítják. Én ezt a színház nevében visszautasítanám. Ismét Darvas Ivánt idézem: “A színházból minden hazugsága, esendősége, linksége ellenére is árad egyfajta méltóság.” Nos, arra kérem minden tisztelt képviselőtársamat, tegyük félre a rosszul vagy jól begyakorolt szerepeinket, és próbáljuk meg valóban szakmai alapon, méltósággal megvitatni a törvényt, hiszen ki emlékszik ma arra, hogy milyen politikai elveket vallottak a színházi vagy zenei élet egykori nagyjai? Vajon, érdekelnee minket, hogy kire szav azott Latinovits Zoltán, vagy kire szavazna ma Ferencsik János? Vagy kineveznéneke ma egykori nagy színigazgatókat, karmestereket, vagy azt mérlegelnék, hogy melyik napilapot olvassák, hová adják a szavazatukat, és ettől függővé tennék a támogatásukat? Sz óval vitassuk meg e tervezetet méltósággal, mert ez a törvény erről is szól. Ehhez kérném az együttműködésüket. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Halász János képviselő úrnak, a Fidesz vezérszónokának; őt majd Lukács Tamás követi. HALÁSZ JÁNOS , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyetértek azokkal, akik fontosnak tartják egy olyan törvény parlamenti elfogadását, amelyik szabályozza azokat a kérdéseket, amelye k az előadóművészeti területet érintik, de más törvények nem szabályoznak. Törvényre szükség van, mert vannak olyan kérdések, amelyeket csak egy új törvény tud szabályozni. Ám nem értek egyet azokkal, akik azon a véleményen vannak, hogy egy rossz törvény is jobb, mintha egyáltalán nincs törvény. Szerintem egy rossz törvény rosszabb, mint az, ha nincs törvény, és ez a törvénytervezet rossz, silány munka. Előadóművészeti törvényre szükség van, csakhogy ez igazából nem az. Ha elfogadunk például egy színházi törvényt, akkor meg kell állapodnunk az alapelvekben, és elvárjuk a törvénytől, hogy pontos és egyértelmű választ adjon azokra az alapkérdésekre, amelyek a magyar színházak helyzetét meghatározzák. Nézzük azokat az alapvető kérdéseket, amelyek a jelenlegi színházi világot meghatározzák.
