Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 6 (173. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - MOLNÁR GYULA (MSZP):
2337 a következő másfélkét hónapban, az igazi alapcél az, hogy az önkormányzatok autonómiája ne változzék. Egyetértek abban is a miniszterrel, hogy nem mechanikusan az önkormányzatok számának csö kkentését kell a reform céljának tekinteni, hanem sokkal inkább a bürokrácia csökkentését. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy amennyiben a normatívák reálértékben csökkennek, azzal számolhatunk, tudomásul kell venni azt, hogy valamilyen feladatvállaláscs ökkenés is tapasztalható lesz az önkormányzatoknál. Azt szeretném az önkormányzati reform kérdésével kapcsolatban elmondani, hogy az az ember, akinek a kezében kizárólag kalapács van, hajlamos minden problémát szögnek nézni. Aki a gazdasági válsággal együt t veti fel az önkormányzati reform kérdését, azt sugallja az önkormányzatok felé, hogy csak és kizárólag valamilyen mechanikus, akár felül, akár alul valamifajta vágásban gondolkodik, nem egy valóságos reformban. Nagyon szeretnék mindenkit kérni, legyen az közgazdász, legyen a politikai bármelyik oldalán ez ügyben szóló ember, hogy ezt a reformdolgot ne szűkítse le kizárólag strukturális kérdésekre. Itt nem kizárólag erről van szó. Sokkal inkább arról van szó, hogy készek és képesek vagyunke egy új feladat- és hatáskörirányt megszabni. Biztató mondatokat hallottam miniszter úrtól, aki azt mondta, hogy száz feladatban meghatározták a következő időszak kiemelt céljait, ez egy biztató jel. Azt kell mondjam, hogy az ehhez rendelt forrásokat meg kell találni. Ma már valaki használta a “minimum” kifejezést. Szeretném egy picit megfordítani a gondolkodást. Azt javaslom saját magunk számára, az ezzel foglalkozó érintett polgármesterek és a kormány számára, hogy próbáljuk meg minden egyes településre, minden egyes ma gyar állampolgárra megfogalmazni azt a szolgáltatási minimumot, amit mindenhol mindenkinek meg kell kapnia. Ha ezt meg tudjuk határozni, széles értelemben gondolom, akár oktatás, akár egészségügy, akár szociális területen, akkor mondjuk ki azt, hogy ezeket kötelezően meg is kell finanszírozni a mindenkori kormánynak, az e fölötti feladatok pedig szabadon választva kialakíthatók. Azt szeretném elmondani, hogy az önkormányzati reformfolyamat, a felkészülés elindult az elmúlt időszakban. Nem tartom nagyon ízlé sesnek, megmondom őszintén, nem tartom szerencsésnek azt, ha valaki, akár a nyilvánosság előtt, akár a parlamentben, ha főpolgármester, akkor a kerületek megszüntetése mellett érvel, ha kerületi polgármester, akkor a főváros megszüntetése mellett érvel, ha egy megyei elnök a régióval szemben beszél, ha egy megyei jogú város fontos polgármestere a főváros megszüntetéséről beszél. Ha tényleg komolyan gondoljuk, hogy hozzá akarunk ehhez a rendszerhez nyúlni, akkor meg kell érteni azt, hogy valószínűleg mindenk inek a saját maga területén kell tudni azt, hogy mi a fontos, mi a nem fontos. A 3200 települési önkormányzattal az egy főre eső önkormányzatok számában nem vagyunk a legelső helyen az Európai Unióban. Vannak olyan országok, ahol lényegesen több önkormányz at esik egy főre. Tehát azt gondolom, nem feltétlenül ez az irány. Azt biztosan gondolom, hogy az erős középszintet ki kell alakítani, a választott középszintet, a feladat- és hatásköröket újra kell gondolni. Biztosan gondolom azt is, hogy a finanszírozást és ezen belül a helyi adók mértékét újra kell gondolni. Csak jelzem, például Magyarországon átlagosan az önkormányzatok költségvetésének 9 százaléka a helyi adó, miközben máshol ez akár 14 százalékot is elérhet. Ami a fővárost és a kerületeket illeti, már 2006ban benyújtásra került ez az elképzeléssor, csak képviselőtársaim akkor nem szavazták meg a kétharmados törvényt. Persze az is igaz, hogy abban a törvényben benne volt más, önkormányzatokat érintő dolog is. Ha gondolják, azt ki lehet emelni, és külön meg lehet szavazni. Ez arról szólt, hogy átmeneti időszakban ugyan, de a kerületek és a főváros is választott testületként megmarad, csak a hatásköröket szétválasztva lényegesen hatékonyabb rendszer áll elő; tehát az alapellátást a kerületek, a működést, fejlesztést pedig a főváros vállalja.
