Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 6 (173. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
2309 Azt szokták mondani, hogy túlfejlett a magyar egészségügy, a gazdasági teljesítőképességhez képest sok gyógyszert eszünk. Ez is mindig vád szokott lenni. Ez a kimutatás azt mondja, hogy az e gy főre jutó gyógyszerkiadás 390 USAdollár, ezzel szemben az OECDátlag 413 dollár. Gondolom, hogy a vakbélgyulladás vagy a tüdőgyulladás között nagy különbség az európai trendekkel kapcsolatban nincs, és sajnos a kezelés szükségességét és gyógyszereit il letően sincs. De milyen állapotban van az egészségügyi ellátórendszer? A közelmúltban került a kezembe egy tanulmány, amely az 1993ban bevezetett teljesítményarányos finanszírozást vezette végig az elmúlt tizenöt évben, és mutatta ki, hogy évről évre a kö ltségvetési hiányokat hogy terhelték rá az egészségügyre, és mennyi forrást vontak ki az egészségügyből. A fekvőbetegellátás finanszírozását illetően az úgynevezett homogénbetegségcsoportos finanszírozás megy, ami egy alapdíjon alapul. Az alapdíj 1993ba n meg lett állapítva, a különböző betegségcsoportokra meg lett állapítva, hogy hány pontot érnek, és a kettő szorzata adja ki, hogy egy betegség ellátásáért az adott intézmény mennyit kap. Nem lehet vetíteni, pedig nagyon plasztikus az ábra, hogy hogy nyíl ik az olló a megállapított alapdíjak és a szükségletnek megfelelő alapdíjak között. Csak a legutóbbi adatot nézzük: jelenleg az alapdíj 146 ezer forint. A tanulmány alapján, ha csak inflációt követő lett volna az elmúlt tizenöt évben az alapdíjnövekedés, akkor 161 ezer forintnak kellene lenni. Ez több mint 10 százalékkal alacsonyabb, mint ami elvárható lenne. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy az úgynevezett hbcsértékeket időnként - kormányoktól függetlenül, ezt hozzá kell tenni , nyilvánvalóan fiskális megfontolásból visszanormálták - ami eddig 1,2 volt, abból lett 0,9; ilyen trükkökkel visszanormálták , nos ha ezt a korrekciót is elvégezzük, akkor a jelenleginél 75 százalékkal kellene magasabbnak lenni az alapdíjnak. Hétfői napokon időnként vagy inter pelláció, vagy azonnali kérdés formájában szóba kerül, hogy mi van az egészségügyi intézmények adósságállományával. Mert bár tavaly valóban szufficites volt az OEPkassza - a költségvetés a szufficitet gyorsan el is rakta, várhatóan az idén is szufficit ke letkezik, nincsenek illúzióink, ezt is el fogja rakni , de ez egy virtuális eredmény, hisz a hiányt tulajdonképpen lejjebb nyomta a kormányzat az egészségügyi ellátás szintjére. Erre szokták mondani, hogy rosszul gazdálkodnak, hogy nem lehet ilyen egysége sen nézni a dolgot, mert vannak intézmények - igaz, hogy egyre csökkenő mértékben, már az egyharmadot sem éri el a számuk , amelyek nem görgetnek hiányt maguk előtt, és vannak, amelyek bizony jelentős hiánnyal rendelkeznek, és adósságot görgetnek maguk el őtt. Ha szakember nézi ezeket a kimutatásokat, nagyon jól látja, hogy egy tendencia mutatkozik, a progresszivitás szintjén minél magasabban álló intézményről van szó, annál jobban adósodik el, hisz az alapszintről kvázi - rossz kifejezés - a beteget tovább lehet küldeni egy magasabb szinte, de a beteg előbbutóbb elér a csúcsra, ahonnan már nem lehet továbbküldeni, és ott el kell látni, s a volumenkorlát miatt egy bizonyos szint fölött az egészségügyi kormányzat és az OEP nem finanszírozza az ellátásokat, s bizony ebből adódik az eladósodás, ami már olyan mérvű, hogy bizonyos esetekben nem lesz meglepő, hogy a beszállítók, amelyek tulajdonképpen hitelezik az intézményeket, csődeljárást fognak kezdeményezni, hisz a hitelválság miatt ők sem jutnak likvid forrá sokhoz. Kiszolgáltatott helyzetben vane az egészségügy, illetve ennek megfelelően terveztee legutóbbi változatát az egészségügyi kormányzat? Augusztus végén a tárca vezetője egy sajtóbeszélgetésen még azt nyilatkozta - az ember nem tudja, hogy nevessen v agy sírjon , hogy: kíváncsi lennék arra az ellenzékre, amelyik a béremelés fedezetére nemet mond majd egy név szerinti szavazáson. Ha ebből a szempontból nézzük az utoljára benyújtott, tehát módosított költségvetést, akkor kacagni kell, mert nem tudjuk, h ol van itt a béremelés fedezete. Viszonyítási alapnak mindig különböző adatokat szoktak nézni, s Churchill óta azt is tudjuk, hogy csak annak a statisztikának hiszek, amit saját magam hamisítottam. (11.20)
