Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 6 (173. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - SZABÓ GYÖRGY (MSZP):
2290 Ami az államot agyonnyomja, ez a 17,5 ezer milliárdos adóssága, ennek az évi 1100 milliárdos kamatterhe, ami agyonnyomja az állami költségvetést, előbbutóbb meg fog jelenni az önkormányzatoknál, és előbbutóbb az önkormányzatok is hasonló cipőben fognak járni, mint az állam. Ezért mondtam azt a bevezetőmben, hogy ennek a költségvetésnek nincs jövőképe, nem ad egy olyan eligazítást, n em villant fel egy olyan távoli lehetőséget, amelyen adott esetben az ország végigmegy, és ha szigorúan, adott esetben nagyon határozottan végigmegy rajta, akkor elérhetünk odáig, hogy ezek az egyensúlyok helyreállhassanak. Ennek megfelelő en azt gondolom, ezzel a költségvetéssel egy dolgot lehetne tenni: az előterjesztője visszavonja. Ha ezt nem teszi meg, akkor felelős képviselő erre igen szavazattal semmiképpen nem válaszolhat. Ennek megfelelően a magam és szerintem a magunk részéről egés zen biztosan nem fogjuk támogatni ezt a költségvetést. Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) (9.40) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Szabó György képviselő úrnak, MSZP. SZABÓ GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Hallgatván az eddigi vitát azt hiszem, helytálló az a megállapítás, hogy nem könnyű kormánypárti képviselőnek e mellett a költségvetés mellett érvelni, amelynek vitathatatlanul az a sajátossága, hogy egy nehéz gazdasági helyzetre alapozot t költségvetés, azaz több területen kényszerül visszalépésekre, és megszorításokkal kell számolni. Főleg akkor nem könnyű mellette érvelni, ha az ember azt tapasztalja, hogy ellenzéki képviselőtársaink döntő többsége - tisztelet a kivételnek - nem akarja v agy nem tudja megérteni, hogy ez nem valamifajta gonosz kormányzati ármány, hanem egy olyan kényszerű és az egész világgazdaságot sújtó válság következménye, amilyent közel száz éve nem tapasztaltunk. Ha van kivétel, ami egy kicsit hálásabb szerepet ad a f elszólaló képviselőnek, akkor az feltehetően a fejlesztéspolitika kérdésköre. Tudom én azt, hogy a jó hír általában nem sokakat érdekel, mert mindig arra fogékony mindenki - a médiától az állampolgárokig , hogy hol van valamifajta gond, panasz és probléma , de azt hiszem, hogy a jóról is kell beszélnünk, annál is inkább, mert ezek fontos üzenetet fogalmaznak meg a következő esztendővel kapcsolatban. Ha elővesszük a költségvetést és megnézzük, azt látjuk, hogy a fejlesztési források tekintetében nemhogy megs zorításokról nincs szó, hanem egy folyamatos és jelentős forrásbővülést tapasztalhatunk. Ha kicsit visszatekintünk, azt látjuk, hogy 2007ben fejlesztésre összesen - s ez természetesen csak a költségvetésben megjelenő számokat tartalmazza, nem ideértve mon djuk, az alapvetően pályázati rendszerben működő támogatások önerejét - 592 milliárd forint állt rendelkezésre. A tavalyi évben ez 868 milliárd, ebben az évben pedig 950 milliárd forint. Ha tényleg számolunk azzal, hogy itt jelentős önerő is megmozdul, akk or mondhatjuk, hogy bőven 1000 milliárd fölött vannak azok a lehetőségek, amelyek rendelkezésre állnak ahhoz, hogy számos beruházást valósítsunk meg a kistelepülésektől egészen a megyeszékhelyekig, illetve a fővárosig. Ha azt is megnézzük, hogy ezek mögött a számok mögött milyen sajátos forrásmegosztás áll, akkor azt tapasztaljuk - és ezt szeretném kiemelni , hogy a nehéz helyzetben még a hazai támogatású rendszerek pályázati kerete is bővül, hiszen míg tavaly erre csak 89 milliárd forintot tudtunk fordíta ni - illetve ebben az évben , a következő költségvetési esztendőben ez jóval meghaladja a 90 milliárd forintot. S ha hozzáteszem, hogy ezen belül a hátrányos helyzetű kistérségek kerete jelentősen bővül, és meg fogja haladni a 6 milliárd forintot, akkor a zt látjuk, hogy van egy olyan markáns vonulata is a fejlesztéspolitikának, amely a leghátrányosabb kistérségek felzárkóztatását szolgálja, méghozzá jól szolgálja. A tavalyi pályázati tapasztalatokból ugyanis azt a következtetést lehet levonni, hogy ezek az önkormányzati keretek maradéktalanul fel lettek használva, azt is mondhatom, hogy a legtöbb esetben szinte minden kisebb fejlesztési igényt ki
