Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 6 (173. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - SZABÓ GYÖRGY (MSZP):
2291 lehetett elégíteni. Pénz tehát, úgy tűnik, van, a kérdés természetesen az, hogy amikor a végrehajtáshoz érkezünk , akkor hogyan tudjuk a költségvetés realizálását megoldani. S itt van néhány olyan kérdés, amit óhatatlanul fel kell tenni egy költségvetési vitában. Talán emlékeznek képviselőtársaim arra, hogy tavaly még mind a két oldalról nagyon sokszor felvetődött az a kérdés, hogy lesze elég jó pályázat, ki tudjuke használni azokat a kereteket, amelyeket döntő többségében az Unió biztosít számunkra. Kérem tisztelettel, jelenthetjük, hogy ma már ez a kérdés tulajdonképpen egyáltalán nem kérdés, hiszen azt tapasztalt uk - s a 2008as év volt istenigazából a pályázatok meghirdetésének és lebonyolításának az induló markáns esztendeje , hogy sokkal, de sokkal több szakmailag kifogástalan - hadd húzzam alá, hogy tényleg kifogástalan - pályázat jelent meg ebben a rendszerb en, mint amennyi rendelkezésre álló forrás volt. Az Állami Számvevőszék főigazgatója fogalmazott úgy, talán éppen a legutóbbi bizottsági ülésen, amikor tárgyaltuk a költségvetést, nyugodtan el lehet mondani, hogy azok, akik potenciális kedvezményezettjei a pályázatnak - ideértve akár a kistelepülések sokaságát , megtanultak pályázni. Ezt a kérdést tehát nyugodtan levehetjük a napirendről. Aztán a legutóbbi hozzászólásból is kiolvasható volt, hogy az önkormányzati szférát is fogja érinteni a megszorítások k öre. Ilyenkor mindig felvetődik a kérdés - s ez a kérdés talán még ma is aktuális lehet , hogy lesze elég önerejük főleg a szegény önkormányzatoknak arra, hogy tudják biztosítani azt a saját forrást, amit a pályázatnál előírnak. Kérem tisztelettel, itt m ondhatnám azt, és mondom is, hogy az önerőalap, amely pontosan az ilyen helyzetek feloldását szolgálja, ebben a költségvetésben 17,5 milliárd, és ez 2,5 milliárddal több, mint amennyi a tavalyi esztendőben volt. De igazából nem ezt akarom aláhúzni, hanem a zt, hogy az én választókerületemben 37 település van, amelyek három, úgynevezett leghátrányosabb helyzetű kistérségből verbuválódnak. Tagjai vagyunk az ország 33 legrosszabb helyzetű kistérségének. Egyetlenegy alkalommal sem fordult elő, hogy akár csak egy önkormányzat is azt fogalmazta volna meg, azért nem tudott pályázni, mert nincs önereje. Nyilván azért is, mert a pályázati önrész nagyon minimális, adott esetben csak 510 százalék, amit egy ilyen önkormányzattól igényel, és ha megnézzük, hogy milyen fej lesztéseket lehet megvalósítani, akkor látható, hogy ezt nyilvánvalóan ki is tudják gazdálkodni az önkormányzatok. Van egy újabb aktuális kérdés, ami az utóbbi időben sokszor felvetődik, tőlem is kérdezték újságírók: a gazdaságipénzügyi gondok egyik követ kezménye az lesz, hogy a bankok nehezebben, szőrösszívűbben fogják adni a hitelt, s nem fogjae ez azt eredményezni, hogy akár már odaítélt pályázatok esetében is, ha számítottak arra, hogy banki hitelt kell saját erőként felmutatni, akkor a bank nem fogja azt biztosítani, és ez gondokat fog okozni. Ha reálisak akarunk lenni, akkor azt kell mondani, hogy előfordulhat ilyen eset, ezt tehát nem lehet kizárni. Viszont azt is gondolom és meggyőződésem, hogy ha valaki ezekre a fejlesztésekre, uniós támogatásokra pályázik, akkor a banki elbírálás szempontjából is előnyben van, két okból. Egyrészt mert megjelenik egy igen jelentős támogatás, amit, ha versenyszféráról van szó, 3050 százalék mértékig tudunk csatolni a pályázók számára, másrészt pedig a bank tisztába n van azzal, hogy ezek a pályázatok már egy nagyon szigorú, szőrösszívű, rigorózus bírálaton átmentek, ha nyertes pozícióba kerültek. Tehát mondhatni, hogy a bank számára is egy pozitív szelekciót eredményez, ezért én ilyen gondot generálisan egészen bizto san nem látok. A negyedik kérdés - s talán ez a legfontosabb, ezzel szeretném zárni a mondandóm , hogy fel tudjuke használni ezeket az igen jelentős, ezermilliárdos kereteket. Ez egy tényleges kérdés, főleg ha azt is figyelembe vesszük - és erről is besz élni kell , hogy 2007ben és 2008ban a kereteinket annak ellenére - s erre utalt miniszter úr is az expozéjában , hogy uniós viszonylatban mi nagyon jól állunk, az elsők között vagyunk, nem tudtuk maradéktalanul felhasználni, ami persze nem annyira jó h ír. Aki végignézi ezt a folyamatot, hogy a 20072013 között megvalósuló fejlesztések első két évében milyen feladatot kellett végrehajtani, azt látja, hogy a tizenöt operatív programnak és az Új Magyarország vidékfejlesztési programnak hozzávetőlegesen min tegy háromszáz pályázatát kellett
