Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 5 (172. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ):
2262 fele lősség kérdésének. Felesleges az egymásra mutogatás, hogy 2000től indulte a magyar gazdaság a lejtőn lefelé, vagy 2002től. A védelem érdekében a nemzetközi együttműködés kívülről már létrejött, és segítséget nyújt a magyar gazdaságnak a nagyon vitatott IMFEUs csomag. Mindezek után megítélésem szerint nekünk, politikusoknak, Magyarországnak, a magyar embereknek kellene összefogni, létre kellene jönnie egy áhított nemzeti összefogásnak. Nem azon kellene vitatkozni, hogy a nemzeti csúcsot miért, hogyan, k ik hívják össze, illetve hogy szükségese egy gazdasági csúcsot összehívni, vagy sem. Szerintem mindig helye van a párbeszédnek, én legalábbis ezt tanultam meg vidéken az őseimtől, a vidéken élő emberektől. Már csak azért is, mert meggyőződésem, hogy együt t képesek lehetünk legyűrni ezt a nagyon fájdalmas időszakot. Erre is volt már példa, ebből is ki lehet lábalni, de higgyék el, együtt könnyebb. Elnök úr, köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Gulyás József képviselő úré a s zó. GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Paizs képviselőtársam és Tukacs képviselőtársam sok igazságot mondott, amikor arról beszélt, hog y a mostani helyzetben nem lehet egyszerre a kiadások csökkentésével szembemenni, és újabb kiadási tételek növelésére igényeket megfogalmazni, másfelől a radikális adócsökkentés igényével előállni. Ez ebben a helyzetben valóban tarthatatlan. Ugyanakkor azz al is szembe kell nézni, hogy a mostani sebezhetőségünk vagy kitettségünk ebben a gazdaságpolitikai helyzetben milyen előzmények után állt elő. Igaza van Tukacs képviselőtársamnak abban, hogy Szlovákia, Románia és más országok a térségben szintén gondokkal kell hogy szembenézzenek, de sajnos egészen más problémákkal. Szeretném idézni a Reuters brit hírügynökség egyik mai cikkének a címét: “Magyarország végérvényesen lemaradt!” Majd utána: “Nincs esély a reformokra?” Ez a cikk arról értekezik, hogy ezzel a h itelkeretmegállapodási csomaggal Magyarország egy mentőövet kapott és az összeomlást ugyan elkerülte, de ezzel nem oldódott meg semmi, mert a gazdasági növekedés megalapozásához semmilyen érdemi csomag, semmilyen intézkedési terv, semmilyen reformszándék nem tapintható a kormány részéről. Aztán a tudósító ugyanebben a cikkben beszél arról is, hogy más országokban, például Szlovákiában is módosítani kellett a prognózist, ott is visszább kellett lépni a növekedés tervezésekor, de egészen más az a helyzet, am ikor egy korábbi 89 százalékos növekedési ütemről 4,6 százalékra korrigál a szlovák kormány, mint az a szituáció, hogy mi 3 százalékos növekedésről mentünk le mínusz 1re. Szeretnék idézni egy korábbi, 2006 őszi Nemzetközi Valutaalapdokumentumból. Ez úgy fogalmaz, hogy az adó- és járulékemelések nem hozzák meg majd a várt bevételt, lassítják a növekedést, és rontják a versenyképességet. S hiányolja azt, hogy nem gondolkodik a kormány 2006 őszén és az azt követő időszakban azon, hogy hogyan tudja a magyar gazdaság növekedését megalapozni, nincsenek adócsökkentési programok. Valóban, nem most van annak az ideje, hogy érdemben és radikálisan csökkentsünk adót, de mégiscsak szembe kell nézni azzal, hogy korábban mulasztottunk, és olyan elmaradt lépések követke zményeivel kell szembenézni, amiket korábban meg kellett volna hoznunk. Amikor az adócsökkentés feltételeiről beszélünk, és azt mondjuk, hogy ezek nem állnak rendelkezésre, azt a kérdést mégiscsak ki kellene tenni az asztalra, hogy hogyan tudjuk a magyar g azdaság növekedését megalapozni, hogyan tudunk legalább a feles törvények keretei között valamit tenni a szerkezeti reformok érdekében. Azt most nem kívánom kitenni az asztalra, hogy vane esélye egy átfogó önkormányzati reformnak, mert egyik hétről a mási kra, egyik évről a másikra nyilvánvalóan nem lehet ilyet megvalósítani, különösen nem úgy, hogy túl vagyunk egy olyan vitán az ellenzéki pártokkal,
