Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ), a napirendi pont előadója:
2110 területen, eközben később ezeknek a szabadságoknak egy része visszavételre került az államháztartási törvény módosításai során. Miközben az Európai Felsőoktatási Térhez a bolognai folyamattal, a kvázi oktatásiakadémiai vonalon a magyar felsőoktatás csatlakozott, eközben azt kell látnunk, hogy a magyar állami egyetemeket a gazdálkodás terén nem illetik meg olyan jogosítványok, mint nyugateur ópai társaikat. Sőt, most már olyan jogosítványok sem illetik meg, mint amelyek szlovák, lengyel vagy román társaikat, hiszen Szlovákiában vagy Romániában az állami felsőoktatási szektor a vagyont megkapta, és ezzel a vagyonnal szabadon gazdálkodhat. Itt n em pusztán arról van szó, hogy vajon milyen gazdája lehet a felsőoktatás ezeknek a jószágoknak, hanem arról van szó, hogy a felsőoktatás milyen funkciókat tud betölteni, és a felsőoktatás egészének milyen szerepet szánunk. Ha egy olyan elképzelést veszünk figyelembe, vagy olyan elképzelést próbálnánk követni - amit én semmiképpen nem tennék, hiszen ez ellen küzdöttem korábban is és most is , ami a magyar felsőoktatás tevékenységét pusztán az államilag finanszírozott magyar diákok oktatására korlátozza, akk or ezzel lényegében aláírunk egy olyan ítéletet, amely arról szól, hogy a magyar felsőoktatás nem lehet versenyképes nemzetközileg, a magyar felsőoktatás lényegében az amerikai local collegeok szintjére süllyeszthető le. Hiszen ma a világ vezető egyetemei nemcsak a saját nációjuk diákjait fogadják, hanem fogadnak külföldi diákokat, aktívan részt vesznek a felnőttképzésben, aktívan fogadnak kutatókat a világ minden tájáról, és innovációs központokat, inkubátorházakat hoznak létre. A kutatás lényegében az a hajtóerő, amely egy egyetemet valójában tudományegyetemmé tud tenni, nem pusztán az oktatás. A kettő nem választható el egymástól. Emellett pedig egyre jelentősebb mértékben alakulnak innovációs és ipari parkok az egyetemek ingatlanjain és az egyetemek kör zeteiben, hiszen a felsőoktatás a tudásalapú gazdaság idején lényegében húzóágazattá válhat. De ezt csak akkor tudja megtenni, ha a szükséges pénzügyi és jogi feltételek és kvázi szabadságok megvannak ehhez. A magyar felsőoktatás jelenleg ezekkel a szabads ágjogokkal nem rendelkezik. Lényegében a kiskorú állapota, a gyámság alatt tartása ideológiai szempontból megszűnt. Egyébként a vagyonnal való gazdálkodás terén változatlan a rendszerváltás óta, és innen nem sikerült kikecmeregnie. Ráadásul azt kell hogy l ássuk, hogy ha Magyarországra nézünk, akkor 1990ben az elfogadott önkormányzati törvény laikus képviselőtestületek kezébe adta, minden korlátozás nélkül az állami vagyonnal való gazdálkodás lehetőségét. (19.40) 2007ben pedig legutóbb a Magyar Tudományos Akadémia kapta meg saját tulajdonba az állami vagyont, mindenfajta korlátozás vagy garanciális elem nélkül. Egyik szempontból az tűnhet érdekesnek, hogy miközben az Országgyűlés laikus testületekben megbízik, eközben úgy gondolja, hogy egyetemet végzett, sőt a magyar szellemi élet elitjét alkotó testületekben nem bízik meg. Másfelől pedig az tűnik anakronisztikusnak, hogy egy professzor, mondjuk, akadémikusi szerepében dönthet tulajdonról, ha az akadémiai vagyonról van szó, egyetemi tanári, szenátusi tag s zerepében pedig nem tudja ezeket a döntéseket felelősen meghozni, legalábbis a magyar törvényhozás eddig úgy alakította a szabályozást, hogy a mögöttes feltételezés ez. Másrészt, ha nemzetközileg nézzük a helyzetet, akkor azt is kell látnunk, hogy a magyar törvényhozásnak arra a kérdésre is választ kell adni, hogyha mondjuk, a miskolci szenátus áttekint az északi határon, és a kassai egyetemre néz, akkor joggal felteheti azt a kérdést, hogy a szlovák kormányzat, a szlovák törvényhozás miért gondolja úgy, ho gy a kassai egyetem szenátusa felelősen tud a vagyonnal gazdálkodni, míg a magyar törvényhozás nem gondolja azt, hogy a Miskolci Egyetem szenátusa ugyanolyan felelősen tudna ezzel a vagyonnal gazdálkodni. Látni kell azt, hogy a nemzetközi versenyben, amely ben már az uniós pályázatok - a hazai uniós pályázatok jelentős része is - vállalkozási formát igényelnek az egyetemek esetében, a nemzetközi európai uniós pályázatok egyre nagyobb hányada is ilyen irányba megy. Ez azt jelenti, hogy minden olyan korlátozás , amely fenntartja az állami gyámkodásnak ezt a rendszerét, valójában kárt okoz Magyarországnak.
