Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ), a napirendi pont előadója:
2111 A kár természetesen nehezen mérhető. Hogyan mérem azt, hogyha egy területet, egy földet parlagon hagyok, és nem vetek be? Mi a kár mértéke? Hogyan mérem azt, h ogy egy ingatlanvagyon és egy gazdálkodási kapacitás és potenciál lehetőségének az elvonása nem tud új értéket termelni, nem tud a gazdaság élénkítésében megfelelő módon részt venni? Most, egy ilyen válság közepén, amiben Magyarország van - amely egyben pé nzügyi válság, egyben gazdasági növekedési válság, és egyben strukturális, szerkezeti válság is a különböző reformok elmaradása okán , érdemes feltenni azt a kérdést, hogy amikor gazdaságélénkítésről kívánunk beszélni, akkor gyakorlatilag állami hozzáadot t költségvetési többlettámogatás nélkül lehetne mobilizálni 100 milliárdos nagyságrendű vagyonokat, készleteket annak érdekében, hogy a felsőoktatás valójában a gazdaság egyik húzóágazatává tudjon válni. Amikor arról beszélünk, hogy a vidéki Magyarország m iért marad el a budapesti gazdasági teljesítményhez képest, és miért jelent nem olyan megfelelő teljesítményt a gazdaság területén, akkor szembe kell nézni azzal, hogy olyan nagyvárosokban, mint Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr - és sorolhatnám az enn él eggyel kisebb nagyságrendű városokat is , ott ez az egyetemek jelentette vagyon és az ehhez kapcsolódó gazdálkodási lehetőségek milyen húzóerőt jelenthetnének a munkahelyteremtéstől kezdve jelentős, nem pusztán összeszerelő ágazatokat jelentő ipari fej lesztésekben is. Ez a törvényjavaslat, amely most önök előtt fekszik, és amelyet Sándor Klára képviselőtársammal adtunk be, elég széles körű előzetes konzultációkon alapul, és sok egyetem felelős vezetőivel tárgyaltunk erről a kérdésről, és kvázi velük egy etértésben fogalmaztuk meg a javaslatainkat, és adtuk be. Így a Rektori Konferencia elnökével, jó néhány nagy egyetem rektorával, a Felsőoktatási és Tudományos Tanács elnökével tárgyaltunk erről. Sőt, azt kell mondjam, hogy tájékozódó lépéseket tettünk a p arlament többi pártja felé is, hogy vajon egy ilyen javaslathoz mit szólnának. Sőt még azt is megpróbáltuk, hogy esetleg ne egyedül, SZDSZes képviselőként, hanem közösen, más pártok képviselőivel jegyezzük ezt a törvényjavaslatot. Azt előrebocsátanám azér t ennél a törvényjavaslatnál, hogy a törvényjavaslat elfogadása sem jelent igazság szerint semmilyen politikai előnyt azoknak a politikai erőknek, amelyek támogatják, és ennek a javaslatnak a megakadályozása sem hoz semmilyen politikai hasznot. Mert a közv élemény valahogy másképp működik. Egy biztos viszont, hogy a magyar felsőoktatásnak és az országnak hasznára lenne. Ennek a javaslatnak négy alapvető pillére van. Az egyik az, hogy a vagyonnal, az állami vagyonnal szabadabban gazdálkodhasson a felsőoktatás (Babák Mihály: Eladhatja.) , és ezt - szemben az önkormányzatoknak szóló vagyonjuttatással, szemben az Akadémiának szóló vagyonjuttatással - különböző garanciákkal bástyáztuk körbe, hogy ne lehessen ezt a vagyont elherdálni és felélni. Ezért csak oktatásra , kutatásra és az ehhez kapcsolódó szolgáltatásokra lehet használni ezt a törzsvagyont, az ÁSZ ellenőrzi ennek a funkcióját, nem terhelhető hitelekkel, csak az értéke 33 százalékáig, a törvényjavaslat szerint. Ha elidegenítésre kerül sor, azt kötelező befo rgatni további fejlesztésekre, tehát csak infrastruktúrára, beruházásokra lehet felhasználni. Tehát nem lehet felélni, a törvényjavaslat ezt megtiltja. Mindezt ellenőrzi egyébként még az OKM és a nemzeti vagyon zrt. által delegált tag a gazdasági tanácsokb an. Ha ettől eltérő tapasztalattal rendelkezik, akkor az ágazatért felelős miniszter elrendelheti a vagyon visszavételét, és ha az adott felsőoktatási intézmény megszűnik, akkor a vagyon visszaszáll az államra. Tehát nem privatizációról van szó, hanem arró l, hogy az állami vagyon, amelynek a tulajdonformája nem változik, ugyanúgy állami vagyon marad, a kezelésének a rugalmassága változik meg. Magyarul használhatóvá válik ez a vagyon, nem parlagon hever. Természetesen az oktatási intézmények jelentős részébe n oktatási tevékenység folyik, de kérdezzék meg, a Semmelweis Egyetemtől kezdve egészen a Corvinus Egyetem rektoráig, jó néhány egyetem vezetőjét, hány évig kell kilincselni ahhoz, hogy mondjuk, két ingatlant el lehessen cserélni egy harmadikra, hogy ott v alami modernet lehessen építeni, és azt az értéket be lehessen forgatni.
