Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ), a napirendi pont előadója:
2109 Köszönöm szépen a figyelmüket. (Babák Mihály: Skandalum! Megmondaná, hogy mit beszéljünk! Ide jutott a demokrácia!) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napi időkeret elfogyott. Holnap, holnapután, sőt még pénteken is folytatódik a költségvetés általános vitája. A mai felszólalásoknak azonban a végére értünk, úgyhogy az általános vitát elnapolom. Folytatására holnap reggel kerü l sor. A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (dr. Áder János) : Most pedig, ha jól sejtem, az utolsó napirendi pont következik. Soron kö vetkezik a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése . Sándor Klára és Magyar Bálint képviselők önálló indítványát T/6530. számon, az oktatási bizottság ajánlását pedig T/6530/1. számo n kapták kézhez. Megadom a szót Magyar Bálint képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, akinek 20 perc áll rendelkezésére. (A képviselő hangosítás nélkül kezdi meg felszólalását.) Képviselő úr, esetleg ha a kártyáját elhelyezné a számítógépben, akkor tudna a gép szót adni önnek. (Megtörténik.) Most már a technikai feltételek is adottak. Öné a szó. DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ), a napirendi pont előadója : Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! A felsőoktatási reformfolyamat gyakorlatilag már több min t egy évtizede, különböző ütemekben zajlik. Ennek a főbb állomása a felsőoktatási intézmények integrációja volt első lépésben, '96 és 2000 között. Második lépésben a bolognai folyamathoz történő csatlakozás '99 és 2006 között, több kormányon átívelő folyam atként. Harmadik lépése a felsőoktatási infrastruktúra fejlesztése és a kor igényeihez tartó igazítása, amelynek újfajta eszközei a magántőke bevonásával megvalósuló PPPberuházások voltak. Ennek révén 2002 és 2010 között körülbelül 300 milliárd forintnyi beruházás valósul meg a magyar felsőoktatásban, ennek a fele a magántőke bevonásával PPPkonstrukcióban, a másik fele pedig a hagyományos költségvetési forrásokból, illetve európai uniós támogatásokból. A negyedik eleme ennek a folyamatnak a kutatásfejles ztés intézményrendszerének az átalakítása volt, az innovációs törvény megalkotása, az innovációs alap létrehozása, a kutatási források koncentrálása és programokhoz kötése. A következő eleme pedig, ami 2003tól folyamatosan zajlik, de kevésbé eredményesen, mint a korábbiak, az egyetemek gazdálkodási kötöttségének a lazítása és átalakítása. Ez az utolsó elem meglehetősen ellentmondásosan alakul. Mint ahogy ellentmondásos a magyar felsőoktatás helyzete is, hiszen, miközben a felsőoktatási intézmények autonómi ájáról beszélünk, akkor az oktatásiakadémiai kérdésekben a magyar felsőoktatás valóban felnőttként van kezelve. Egy rendkívül széles körű autonómia illeti meg ezeket az intézményeket, de ha a másik oldalon a vagyongazdálkodást, az egyéb gazdálkodási szaba dságát nézzük ezeknek az intézményeknek, akkor a kiskorúság állapotában vannak tartva. 2003tól kezdve folyamatosan lazítottunk ezeken a kötöttségeken. Egy furcsa ellentmondásos viszony alakult ki az oktatási tárca kezdeményezései és a Pénzügyminisztérium reakciói között. Sokszor fordult elő, hogy miközben az oktatási tárca révén az egyetemek szabadságot értek el ezen a
